Zongorahangok
Hallgatom a szomszéd szobából kiszürödő új pianó hangjait. Hol nyugtalanul heves, hol komoran mély, mint a templomok orgonái.
Ez most a fiam. Vajon, mi jár most az eszében, mi zajlik most a lelkében ilyen késő éjszaka? Kérdezném...mégis hagyom, mert jó hallgatni. Kiérezni lelkének furcsa, nyugtalan, de fiatalos rezdüléseit. Most éppen csendes és nyugodt dallamok futnak az ujjai alatt.
Ezt a videóbejátszást Erik Satie zeneszerző zongoramüvének dallama kiséri és benne csodálatos ködös képek.
A környezetemben élőkkel ellentétben én szeretem a ködös időt. Sokszor voltam egyedül kicsi gyerekként is, és furcsa módon nem a szoba biztonságos négy fala nyugtatott meg, hanem a köd sejtelmes, titokzatos világa, amiben mindig éreztem a természet csendes ölelését, együttérző hallgatását. Szeretem azt is, hogy minden olyan elmosódott. Jótékonyan takar. Ha igazán kiváncsi vagy mit rejt egy - egy homályba vesző folt, közelíteni kell hozzá. Bátorságra tanít és finomságra, hogy csak annyit láss belőle, ami igazán fontos, ami igazán lényeges, mint pl. egy faág csipkésen gyöngyöző vonala a fehérségben.
