Kivánságaim
"Jack Nicholson, az L.A. Lakers legnagyobb drukkere, úgyhogy még a Ki nevel a végén? forgatását is hajlandó volt otthagyni, hogy inkább megnézze egy meccsüket. A színész - anélkül, hogy ezt előtte bárkivel megbeszélte volna, délután ötkor elbúcsúzott a stábtól, elment a meccsre, és csak éjjel 11-kor érkezett vissza; méghozzá nagyon elégedetten, mert a csapat nyert. A stáb addig ölbe tett kézzel várakozott, és drukkolt, hogy ne húzódjon el a meccs. Amikor a sztár visszaérkezett, folytatták a munkát - és hogy a forgatási terv fel ne boruljon, hajnali ötig dolgoztak.
Sandler ekkor felvett dühöngése állítólag a film leghitelesebb és legviccesebb jelenete."
http://www.pcdome.hu/hirek/4481/jack_nicholson_a_nevelhetetlen
Hányan vagyunk ilyen helyzetben, hogy el kell viselnünk mások „kiskirályságát"? Hányan engedhetjük meg, hogy mások idegeire mászhassunk? Azt hiszem, az utóbbit nagyon kevesen.
Mit is kivánhatnék magamnak és másnak az új esztendőben?...Talán végtelen derűt kudarcaink elviseléséhez az emberi játszmákban. Mert nevelünk és nevelnek minket. Hol én, hol Te vagy a pszichiáter. Hol Te vagy én vagyok a páciens. Ahogy Jack Nicholson, akit páciensként ismertem meg először a Száll a kakukk fészkében c. filmben és most ebben a vígjátékban a pszichológust játsza. A személyisége, vidám karaktere nem változott. Önmaga maradt. Ez az ö személyes varázsa, titka. Talán ezért is viselnek el tőle dühítő helyzeteket, mint a meccsnézés forgatás közben.
Ez a legnagyobb kihívás még mindig számomra, ami soha, de soha nem változik, évről évre a Bátorságpróbákat kiállni ismeretlenektől, ismerősöktől, szeretteimtől.
A 2008-as év a válságról is szólt. Személyesen is érintett minket. Családtagjaim vesztették el hirtelen a munkahelyüket. Évvégére rendezödött mindenki helyzete. Most, mintha egy kicsit hitetlenkednénk, hogy lehet még súlyosabb. Sajnos, ezek rajtunk kivülálló, megfoghatatlan dolgok, amiben sok választásunk nincs a történelem menetébe. Belesodródunk akarva-akaratlanul. Ehhez a kicsit brutális világhoz mi más is illene, mint Una musica brutal Gotan Project-töl és Charles Baudelaire szavaival kivánok Mindenkinek Boldog Évet!
...Hogy ne érezzétek az Idő rettentő súlyát, mely vállatokat töri és a föld felé görnyeszt: be kell rúgnotok, szüntelenül. Csakhogy mivel? Borral, költészettel vagy erénnyel, ahogy tetszik. De rúgjatok be. És ha néha egy palota lépcsein, egy árok zöld füvén, szobátok komor magányában felébredtek, mikor már csökkent vagy eltűnt a mámor, kérdezzétek meg a széltől, hullámtól, a csillagtól, a madártól, a toronyórától, mindattól, ami eltűnt, mindattól, ami sóhajt, mindattól, ami tovaring, mindattól, ami dalol, mindattól, ami beszél, kérdezzétek meg, hogy minek az órája van itt; és a szél, a hullám, a csillag, a madár, a toronyóra majd azt feleli nektek: - Itt az óra, hogy berúgjatok! Hogy ne legyetek marcangolt rabszolgái az Időnek; rúgjatok be; rúgjatok be, szüntelenül! Borral, költészettel vagy erénnyel, ahogy tetszik... /Szabó Lőrinc fordítása/
