Visszanézés...

Ha újra élhetném az életemet,
a következőben igyekeznék több hibát elkövetni.
Nem próbálnék olyan tökéletes lenni, lazább lennék.
Bolondabb lennék, mint voltam, igazából
kevés dolgot vennék komolyan.
Kevésbé lennék higiénikus.
Többet kockáztatnék, többet utaznék, többször
merengenék a naplementén, több hegyet másznék meg, több folyóban
úsznék.
Többször mennék olyan helyekre, ahol sohasem jártam, több valódi
problémával törődnék és kevesebb képzeletbelivel.
Azok közé tartozom, akik értelmesen és termékenyen töltötték
életük minden percét; voltak persze boldog pillanataim is.
De ha elölről kezdeném, azon igyekeznék,
hogy csak jó pillanataim legyenek.
Mert ha nem tudnátok, ebből áll az élet, kizárólag pillanatokból;
ne veszítsd el a mostanit.

Azok közé tartozom, akik nem mennek soha sehova lázmérő nélkül,
meleg vizes palack nélkül, esernyő és ejtőernyő nélkül;
ha újra élhetnék, kevesebb poggyásszal utaznék.
Ha újra élhetnék, mezítláb járnék kora tavasztól,
míg csak véget nem érne az ősz.
Többször ülnék a körhintára, többször merengenék a naplementén,
több gyerekkel játszanék, ha újra előttem lenne az élet.
De hát látják, 85 éves vagyok és tudom, hogy meghalok.

/ Jorge Louis Borge: Pillanatok /

...és egy fiatal, aki megtette Christopher McCandless az Út a vadonban/ Into the wild c. filmben, amit az év legjobb filmjének tartok. Benne van az életvágy a szabadság iránt, a függetlenség iránt. Benne van a fiatalságom. Az a hevület, az a lelkesedés, lázadás, igazságkeresés, ami engem is fütött és ahogyan mindig is szerettem volna élni.

Többet is adott ez a film. Egy fájdalmas igazságot, felismerést, hogy a gyereked nem a birtokod, nem állíthatod meg, ha egyszer útnak indul. Legfőképpen azt a bizalmat kell elérni, hogy bevallja neked, hogy egyszer el akar menni. Nincs annál nagyobb fájdalom, mint nem tudni, merre jár, hol keressem, ha egyszer elindult a világba, elindult kipróbálni önmagát valahol a vadonban.