"Mert így kezdődnek a dolgok, ugye. Az ember először fehér, aztán belepirul, aztán belefeketedik és meghal, és kezdődik minden előlről. Persze, a fehér is lehet ártatlan fehér, izzó fehér, ködfehér vagy tojásfehér - vagy éppen falfehér, mint én, valahányszor erotikáról kell beszélni.

Ez valahogy úgy van, mint az írással: ha mernék nyíltan beszélni, akkor nem írnék verset, mert egyszerűen elmondanám, miről van szó, és kész. De nem lehet elmondani, mert éppen az az erotikus a dologban, hogy nem mondod el, nem mutatod meg, nem nyilvánítod ki, nem árulod el, csak épp egy kicsit, csak épp annyit, hogy valaki másnak beinduljon a képzelete tőle."

/László Noémi: Fehér - részlet/