Újra vitt a vonat...
Az elmúlt napokban sokat vonatoztam. Az egyik különösen hosszú út volt Frankfurtba. Magammal cipeltem pár könyvet, de teljesen feleslegesen. Az elsuhanó tájak és házak, az itt-ott felbukkanó folyók, hegyek látványa jobban lekötött, ahogy gyerekkoromban régen.
Ma reggel is, hajnalban figyeltem, ahogy a sötét éjszakából fényes reggel lett...és vittem magammal a CocoRosi koncert nagysikerű emlékét, a nemrég hallott Candyland c. dalnak andalító dallamát.
Elfáradtam.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
