Nehéz...
Nehéz szavakba önteni, milyen fura, felemás érzések vannak bennem mostanában. Furcsaságát éppen az adja, hogy minden gondolatomat, félelmemet visszatükrőzi a világ. Mintha tudatalattink közös lenne, pedig nem ugyanaz a sorsunk és soha nem találkoztunk, de a vívódásunk, félelmünk a haláltól közös.
Álmomban tegnap a saját halálomat éltem át valami eufórikus öröm-mámorban egy vakítóan fehér kórházi teremben, amit földönkívüli ragyogás, vidám, élénk, majdnem tűzszínű fénysugár vette körbe. Áradoztam a gyerekeimnek, hogy nem is fájt semmi és kiváncsian kérdeztem tőlük, hogy ez hogy lehet?...hogy lehet, hogy nem fájt semmi? Csak néztek rám szomorúan és hallgattak. Próbáltam megfejteni hallgatásukat egy pillanatra, de a fény egyre erősebben vonzott. Hirtelen valami szúrást éreztem a mellemben a felismeréstől, hogy ők nekem nem lesznek többé. Görcsösen szorítottam a kezeiket, próbáltam megértetni magam, hogy nagyon hiányoznak. A legjobban attól az érzéstől nem tudtam szabadulni, hogy nem lehetek többé velük. Ahogy szorongattam a kezüket, lassan távolodtak és velük együtt a szokatlan erős fény elhalványodott. Felébredtem. Ragyogóan sütött szemembe a nap. Körbejártam a lakást, vajon itthon vannak még? Már elmentek. A computer zenelejátszóján, amit nekem hagytak bekapcsolva, éppen Antony Hope c. dala szólt... Szíven ütött.
Hope there's someone | Remélem van valaki valahol |
Hope there's someone | Remélem van valaki valahol |
There's a ghost on the horizon | Figyel egy szellem a láthatáron |
Oh I'm scared of the middle place | Oh én félek a közép helyektöl |
There's a man on the horizon | Van egy ember a láthatáron |
So here's hoping I will not drown | Hát reméli azt, hogy nem fulladok meg |
Hope there's someone | Remélem van valaki valahol |
Hope there's someone | Remélem van valaki valahol |
Eltünõdtem a szorongásaim és a külvilág különös egybeesésén, hasonlóságán.
Este és késõbb éjfél után a hírportálokon bolyongva, Farrah Fawcet és Michael Jackson haláláról olvastam. Farrah valóban formálta ízlésemet, hajviseletemet régen, általa sok „irígyem" és „csodálóm" lett ismerõseim körében. Jackson pedig gyerekeim kedvence volt tinédzser korukban. Fiam reggel ezzel fogadott: anya, hallottad?... õ különösen szerette. Bad volt köztük a legnagyobb kedvenc. Talán bátorságot kapott általa a beilleszkedéshez az iskolában...ki tudja. Az biztos, akkoriban sok gondunk volt vele.
Jackson színésznek sem volt rossz...
...és a híres címadó dal: Bad
