Már akkor is...
Ma harminc éves a nagyobbik lányom. Még most sem tudom elhinni, hogy megélhettük együtt ezt a szép kort. Nehéz megfogalmazni az akkor felgyülemlett érzést, ami elfogott, mikor hosszú és kimerítő szülés után végre kezembe adták. Öröm és bánat. Boldogság és aggódás. Olyan mértékű aggódás és féltés, hogy rázkódtam a sírástól. Akkor nagyon örültem, hogy csak ketten voltunk a kórházi szobában, én és a kislányom.
mikor csak gondolat voltál
majd szüntelen lázas akarat
mikor még nem tudhattam
hallom-e valaha hangodat
már akkor is?
mikor édes bizonyság lettél,
aprócska ugyan de igaz
mikor szívem alatt magad
voltál minden napban a vigasz
már akkor is?
mikor testem átformáltad
kedved s akaratod szerint
mikor még nem tudhattad
milyen lesz neked majd idekint
már akkor is?
mikor akaratlan osztoztál
velem örömben, bánatban
mikor elindultál felém
egy nap várva várt váratlan
már akkor is?
már akkor is
nagyon
szerettelek
/Sárhelyi Erika/
Fotó: Dana Hebecker
