Cseh Tamás /1943 - 2009/
Talán nem hiszi el senki, hogy az éjjel őt hallgattam. Valami homályos nyugtalansággal, mert egyik dalait sem tudtam végighallgatni.
Most döbbenten ülök a nol oldalán olvasható híren, hogy meghalt hajnalban. Döbbenten, mert az ő dalai szinte végigkisérték az ifjúságom, és később is, hol egy-két év késéssel vagy előbb szinte jellemezve egy-egy életutam állomásait... ő volt nekem sokszor a felelet szorongó kérdéseimre.
Tangó ...így ismertem meg, ilyen csibészes, kicsit félénk mosollyal a dunaújvárosi zsúfolt, kis Müvészterem pódiumán. A közönség soraiban nem találtam ismerőst. Magányosan jártam el a koncertekre akkoriban és nem értettem, miért csak nekem tetszik környezetemben. Zavart, mert jó lett volna beszélni róla.
Ez a dal később megjelent az Antoin és Desiré-ben. Akkoriban halt meg az első kisbabám. Gyakori dúdolgatása segített ezt feldolgozni és természetesen a párom türelme. Ekkor figyelt fel rá ő is és megszerette. Utána, ha módunk és lehetőségünk volt rá, együtt néztük és hallgattuk előadásait.
Nincsen más...egyik legkedvesebb dalom a Levél a nővéremnek c. lemezről (mindegyiket szeretem). Maga a lemez bűverővel hatott rám, mikor munka után egyenesen a könyvesbolt kirakatát nézegetve megpillantottam. Akkor még nem ismertem őket, Cseh Tamást és Másik Jánost. Igen, tetszettek ők a borítón...két értelmes, nyílt tekintetű fiatalember egy fekete borítón. Vajon, mit játszanak?...jazz-t, blues-t vagy talán sanzont, ami szívemhez közel áll? Megvettem, amit később csak akkor volt szabad hallgatnom, mikor nem voltak otthon...és én teljes hangerővel hallgattam csakazért is, mikor elmentek a szüleim, hogy hallja mindenki a nyitott ablakon keresztül, hogy ez az igazi zene...ezt kell hallgatni a Jó ebédhez szól a nóta helyett...és jött a szomszédból a srác: Te, hogy hívják, aki énekel..nagyon jó...
A dal pedig az ifjúságom, a lázadásaim kis kudarc szelete, mikor egyik albérletből a másikba kellett mennem Budapesten... vagy mikor kényszeredetten visszaköltöztem a szüleimhez..."nincsen más ebben a dalban, nincsen más, csak egy utca, ahol valaha laktam és még egy délött"...
Ott a végén mindannyian meztelenül állunk. Tudta magáról, hogy egyszer ő is. Vajon hány éjszakán át kérdezhette: mit akarsz éjszaka csendje?...mit akarsz űrből üzenve...
Nyugodj békében.
na nézd csak, egy dal jut eszembe,
dúdolom, s el vagyok veszve,
dúdolom, s el vagyok veszve.
Este van, vetkőzök csendbe,
s egy dallam kerülget egyre,
táncol már föl-le a lepke,
dúdolok, s el vagyok veszve.
Átkozott dúdoló dallam,
vetkőzök én rá a hallban,
lehúzom gyorsan az inget,
dúdolok, a semminek intek.
Az inget, majd a nadrágot,
már mindent dalra csinálok,
átkozott dúdoló dallam,
elkaptál, nincsen nyugalmam.
Fel-le-fel, lepkének tánca,
fel-le-fel, jelt írva járja,
fel-le-fel, a szívem csinálja,
ki-kihagy, lázban ugrálva.
Tikitak, szól a falióra,
mit akarsz, várok egy szóra,
mi lehet az, ami kéne,
mit akarsz, éjszaka réme.
Bezuhog az éjszaka csendje,
mit akarsz, űrből üzenve,
mit akarsz, meztelen állok,
dadogok, ütemre kiáltok.
Meztelen, meztelen ember,
énekel szemben a csenddel,
ezt dúdolom, s el vagyok veszve,
dúdolom, s el vagyok veszve.
Mit akarsz, éjszaka csendje,
mit akarsz, űrből üzenve,
megteszem, el vagyok veszve,
a szívem üt, üt-ver ütemre.
A szívem üt, üt-ver ütemre,
mit akarsz, éjszaka csendje,
megteszem, el vagyok veszve,
mit akarsz, űrből üzenve.
Meztelen, meztelen ember,
énekel, szemben a csenddel,
meztelen, meztelen ember,
mit akarsz, szemben a csenddel.
/Bereményi Géza/
