..nagyon szeretem Weöres S. verseit....sokat olvastam fel a gyerekek a gyerekversekből, a dallam,ritmus, szép szavak....mindig szívesen hallgatták:-))) ..nem tudom hogyan nem lehet szeretni egy gyereket, ezt soha nem értettem....nekem is van olyan majdnem sógornőm, hogy az öccse gyerekinek nem vesz ajándékot, átnéz rajtuk pusztán azért, mert az apjuk nem az ő szája íze szerinti nőt vett feleségül....:-((....nem is tudtam ezt megmagyarázni az enyémeknek, akikre nem pikkel....a lányodat ki nem szereti???

Most különösen nehéz idöszaka van, zsinorban két szakítás...aztán a munkahelye sem korrekt, nem fizeti a túlórákat...mint otthon, megy a kizsákmányolás itt is. A gyerekek megkülönböztetését a családban én sem értem, sajnos, nem lehet megparancsolni a szeretetet, föleg megjátszani, megérzik úgyis. Hiába próbálták eltitkolni a nagyszülök...szerencsém volt a nagylányommal, mert ö következetesen kiharcolta náluk, hogy kishuga nélkül nem marad velük. :) már az elsö pillantása óta szerette a testvéreit...

Milyen jó az avatarod, Skyppy!...kicsit még szokatlan, hogy neveddel együtt a kép is megjelenik. :)

Szép vers,még szebb gondolatok:)Ez most jól esett^^

A megkülönböztető szeretet lelki butaság. Ismerek olyan embert, akinek az a mániája, hogy nem az övé az egyik gyerek, ezért nem is szereti. Pedig kiköpött apja. Más ember meg a felesége másik házasságból származó gyerekeit is sajátjaként szereti. A Rongyszőnyeg nekem is alapmű!

A Rongyszőnyeg nekem is kedvencem! A megkülönböztető szeretet az én családomban is jelen volt. Sokáig nem értettem. Tkp. érteni most sem értem, csak találtam rá magyarázatot. A nagycsalád (több nemzedék és több kiscsaládnyi unoka) erejét meghaladta volna, hogy minden gyereket egyformán készítsen fel az életre, tanítassa, stb. A vagyont se kívánták annyi fele osztani, ezért kiválasztottak egy (néha esetleg kicsit több) gyereket, aki mindent megkapott, a többi csak töltelék. Nálunk az unokabátyám kapta ezt a szerepet. Én nem jártam rosszul, mert úgy kompenzáltam magamban, hogy önerőböl, családi ellenállással szemben mindig leköröztem. most ő szegény teljes összeomlásban van, én meg mindent megvalósítottam, amit neki szántak.Én emiatt vigyázok, hogy az összes gyermekem, majd az összes unokám "favorit" legyen, de a saját erejét is mozgósítsa.

SA te sem szereted megkülönböztetve a gyerekeid...:-)) ..és nem gondoltam volna,hogy ez az egész amiről SA írt még ma is él...a lányom barátnője éppen ilyen helyzetben van a 21-ik században!...a bátyjáé a figyelem, a pénz,minden (egy igazán karizmatikus nagyapa jóvoltából) ő pedig megtűrt személy,pusztán mert lánynak és másodiknak született...........nagyon tehetséges amúgy.....

Érdekes ez. Nekem van egy bátyám, de talán gyerekkoromban éreztem azt, hogy jobban szeretik a bátyám...valószínű nem is volt alapja. De ez valóban nem mindenhol van így sajnos. Azt én is olvastam, hogy egy nagycsaládban például a legidősebb és legkisebb gyereknek jut több figyelem/szeretet. A középső "mostoha"...de biztos ebben sem lehet általánosítani.

Nagyon szép gondolatok a szeretetről. Meg sem tudom mondani, hogy miért szeretek meg valakit. De tény, minden páromban szerettem még a hibáit is... Szívből kívánom a lányodnak, hogy túljusson ezen az érzésen. Erősítse meg az önbizalmát és tudatosan keresse magában az értékeket. Nagyon fontos. Ettől sugárzik az ember.

Tenshi: örülök, hogy tetszettek és jól estek a gondolataim. :) Félblog: ismerek én is a baráti körünkböl, aki képes volt megcsináltatni a DNS tesztet, miután már felnött a fia és nem zavarta, hogy ezzel mennyire megbántja. Üdvözöllek a blogomban. :) SA: igen, erre én is ügyelni fogok, hogy mindegyik unokám "favorit" legyen. Nagyon remélem...de ahogy magamat ismerem, lehet, hogy az elesettet fogom jobban szeretni...de azért figyelni fogok az érzéseimre. Klimta: én is olvastam régebben és pont emiatt figyeltem rá jobban, mert középsö gyerek. Mégis, lehet, hogy jobban kellett volna. Nem tudom, csak azt, hogy nagyon tehetetlen vagyok. Köszönöm a jókivánságaid. Szeretném, ha végre sugározna a boldogságtól...

Skyppy, véletlen kihagytalak, bocsánat... :) sajnos, sok helyen a pénz a szeretet fokméröje...félek is nagyon ettöl.

...Ilona!....ide már minden szó felesleges...:)...a kommentek értek majdnem annyit, mint a bejegyzésed... ...látod, alig ismerünk, és még igy távolról is tudunk szeretni...mi a fene tart vissza valakit egy gyermek szeretésétől...ha az még hozzá jó is... ....az élet fura dolgai... ...bárcsak már megtalálná az igazit...s az kárpótolná mindenért...

Nagyon jól estek szavaid, amerika...köszönöm. :)

Egyik kedvenc Weöres-versem. Én is hasonló helyzetben vagyok mostanság, de szerencsére az idők során már megtanultam, hogyan lehet hittel túljutni a nehéz időszakokon. Fontos, hogy tudjuk elengedni a múltat, tiszta lélekkel értékelni a jelent és bizalommal tekinteni a jövőbe - bármily nehéznek is tűnik. A lányodnak pedig kívánom, hogy mielőbb túl jusson ezen az időszakon és megtalálja a fényeket. :)

Tegnap eljött hozzám, nagyon rossz állapotban van. Szerencsére ott van a növére, aki energikus, most hála istennek derüs, elégedett, a munkájában örömet talál. Talán tud valami inspirációt adni, hogy kezdjen valamit magával...új munkahely stb. Szeret olvasni, zenét hallgatni, filmeket nézni...remélem segítenek átlendíteni öt a válságon.

minden jót kívánok neki..és neked is...

Köszönöm, Skyppy, a nevében is.

Kedves Dayron, a kérésedet teljesítettem, bár kicsit fájt a szívem miatta. Nagyon köszönöm észrevételeid, tanácsaid. Igazán jól estek. Köszönöm azt is, hogy olvasol. Üdvözlettel: Ilona

...és ki minek gondolja önmagát, azzá válik...

:) ...ezt legjobban a visszajelzések mutatják, hogy az vagyok-e, amivé váltam...bár ez is lehet hibás.