V.

ülök az õsz partján
lábamat lógatom
figyelem, hogyan
hamvad el a nyár
                    benned
mi lett veled?
nem tudom már
ajkak közt parázsló
cigaretta fényénél
edzem szemem hozzád
próbálom megszokni
                    sötétedet
talán csak álmodtalak
talán te nem is élsz
csak én képzeltelek el
                    magamnak...
kereszt nélkül ténfergek a hegyen
és felhõbe fúrom a fejem
                    hogy legyek
                    hogy megmaradjak.

/Hajnal Péter: Hangulatok/