Hmm:)Erről most eszembe jutott egy Füzesi Magda vers,amit ki is tettem anno a blogomra. FÜZESI MAGDA: Metamorfózis Én azt hittem, enyém a tenger, Amelynek mélyén a gyöngy terem. Én önpusztító gyötrelemmel E kincset vágytam szüntelen. Lebuktam ím és fölmerültem, Szorítva gyöngyház álmokat. Megsebzett szívvel, szelídülten, Felnőtt lettem egy perc alatt. Nem minden fontos,amiről elsőre azt gondoljuk...és gyakran erre csak későn ébredünk rá.

Igen, késön ébredünk rá. :) Nagy igazság ez, most hirtelen a fölösleges vásárlásaimra gondolok, amire mindig rácsodálkozok késöbb, ugyan, mi volt benne szép?... A vers nagyon tetszik, nem ismertem és valóban tartalmában, hangulatában sok a hasonlóság. Köszönöm, Tenshi. :)

Csodálatos összhang kép és vers között, nagyon "Ilonás" :) Köszönöm.

:) Imádom is ezt a képet, a verset is nagyon.

Nincs mit,igazán.És nagyon igaz amit írsz.Sajnos a világ és a média gyakran elhiteti velünk,hogy felesleges dolgokra is szükségünk van... De ha ráébredünk a hibáinkra az már az út kezdete a megoldás felé:))