Mondd, hol keressem...
Fotó: Wolfgang W. Ahrens - Conceptual Art
Mondd, hol keressem...
Piramisok és templomok falára
vésték a lélek üzeneteit.
Maradt, ami maradt, s ha meg is értjük
a képeket, a szavak ezreit,
hol van a gondolat, mi hajtotta a vésőt:
átadni azt, mi át sem adható,
a vágyakat, a túlélés reményét.
Mondd, merre van az én piramisom?
Hová lehetne rejteni egy álmot,
felvésni fájó gondolatokat,
hogy szét ne rágja az idő, e végzet,
mikor az élet lassan alkonyul,
mikor az agy magánya
kis dobozok mélyére zárja
lassan a múltat, jelent és jövőt.
Mondd, mennyi az, mi megmarad belőlem?
A szétmálló papír? Mindenki ír...
Megszűnő, s újuló internetes lapok
hullámsírjába eltemetni végleg
mindazt, mi voltam, ami oly csekély,
de mégis volt, volt benne gondolat,
egy-egy felfénylő halvány szikra csak,
vagy hangyalét? Már magam sem tudom.
Mondd, merre van az én piramisom?
/Kamarás Klára/
Igen, megfordult a fejemben, hol találom meg az írásaim, kedvenc verseim, képeim, ha megszűnik a blogol? Hol találom a barátaim email címét, mert lustaságból nem mentettem ki magamnak?
...és igen, megfordult a fejemben, hogy mindez hiábavaló volt. Eltűnt egy pillanat alatt. Akiket megismertem, akiket megszerettem.
Nem láthattam, nem ismerhettem meg közelebbről.
Nem tudtuk legyőzni mégse a távolságot.
