Jaj, de jó a habos sütemény...
Fotó: Friedhelm Sehnke - aber bitte mit Sahne
Nem volt az én napom ez a mai. A korai felkelést leszámítva ismét sötét, esős reggelre ébredtem. Majd anyáztam egy sort egy autós után, mikor alaposan telibe talált mocskos vízzel a járdán sietve. Sikerült lecsillapodnom annyira, hogy már rezignáltan fogadtam a hírt, hogy eltévesztettem az időpontot. Annyira igyekeztem nem elkésni, hogy egy nappal korábban jöttem a terápiára. Hazafelé bandukolva megejtettem a napi bevásárlást. Néztek is az ismerős eladónők, talán nem tudtam aludni?...
Ugyanis, szeretem a jó sütiket és rendszerint záróra előtt egy órával megyek vásárolni, mert fele áron kinálják az aznapi friss pékárukat. Most éppen a fánk a menő vagy a búrkifli. Szeretem mindegyiket, mégis legjobban a habos süteményeket, apró mogyoróval a tetején. De nincs ilyen vagy nagyon ritkán és biztos, hogy nem fele áron. Talán van valamelyik bécsi cukrázdában, talán otthon is árulják valahol. Valahol, mert nincs meg már az a Lánchíd cukrázda, ahol utoljára ettem azt a felejthetetlen, finom habos süteményt. Mogyoróval a tetején.
