Igen nekem félelmetes.....mert mintha a történelem ismételné önmagát, mást hibáztatni a saját tehetetlenségünkért a legkönnyebb......:-((

Mindig voltak és lesznek buta emberek. Sajnos most ez az ország a politikában egyre inkább erre felé halad.Olyan fiatalok csoportja került, és várhatóan kerül a hatalom birtokába,akik mindent eltaposnak,saját hibáikat,hiányosságaikat másokra mutogatással igyekeznek palástolni. Már most itt vannak az 50-es évekre emlékezetető koncepciós perek,mind-mind egy-egy politikus ártatlanságát tisztázandó. És mi lesz még ....sajnos már látni. Tudom,hogy hiányzik az otthonod emléke,de örülj,hogy nem kell itt élned.

Skyppy: igen, mintha a történelem ismételné önmagát, de éppen azok, akiknek történelemtudásuk (egyetemi felvételi tantárgy) révén kerültek magas pozicióba, jogászok, bíróságok...pontosan tudják ennek veszélyességét, mégis másként döntenek. Felelötlenül. Ez az, amire felesküdtek? Szégyen. ametiszt: az életem fele ott van, ill. volt és mindig aggódni fogok. Viszont, ahol élek is van szélsöjobb. De ilyen iszonyatról nem hallottam, hogy egy politikus arcát lábtörlönek használják és lövöcéltáblának. Itt ilyen nem lehetséges sehol.

Ez engem mindig újra és újra megráz. Nem tudom, fogok e tudni valaha küzdeni ellene igazán, mert egyelőre egyáltalán nem értem. Mikor próbálom megérteni, mocskosnak érzem magam, és borzong a hátam, ideges leszek, és mindenkinek a tekintetét levakarnám magamról. Talán egyszer erősebb leszek. És meg bírok majd nézni egy híradót nyugodtan, és okos döntéseket hozni az ott megtudott információk birtokában, amik jók az országnak, és az emberiségnek. Sajnálom, hogy ezzel még tetézték a gondjaid, Ilona!

Nem tudom kiegészíteni amit elmondtál. Mélyen egyetértek.

Eyra: ismerem ezt a túlérzékenységet, nagyon szenvedtem különösen gyerekkoromban. Annyira, hogy eltiltottak mindenféle filmek nézésétöl. Napokon át nem aludtam, folyton sírtam. Idövel ez is elmúlt, ahogy többet olvastam, tanultam. Mégis, azt gondolom, hogy jó, hogy ilyennek születtem. Nem is akarok érzéketlen lenni a világban, a környezetemben történö események, dolgok iránt. Amióta gyerekeim vannak, különösen figyelem a történéseket. Szeretném a jövöjüket biztonságosnak tudni. Klimta: én reménykedem, hogy ezek csak hangoskodó kisebbségek. Idövel elcsitulnak.