Égi gépezet / Himmelsmaschine

Ha ezt az órát, amelyrõl beszélek, te
magad nem tudnád megépíteni, olvasóm,
miért is fecsérelnéd akkor az idõdet
arra, hogy az én kéziratomat elolvasd?!
/Giovanni de´Dondi/

Giovanni de´Dondi, a Padua-beli
megépített egy órát,
ezzel töltötte el az életét.

Mintaképe sem volt, de négyszáz
évig nem épült ennél különb óra.
A többrétû szerkezet
elliptikus fogaskerekeit
egy csuklós hajtómû kötötte össze,
és íme az elsõ óra-horgony-rendszer:
példátlan alkotás.

Hét számlapja
az ég állapotát mutatta
s a bolygók
forradalmait.
A nyolcadik,
a legjelentéktelenebb,
az órát, a napot s az évet
Kr. u. 1364-ben.

Céltalanul, de elmésen, mint T r i o n f i,
szavakból is készült óra,
ezt Francesco Petrarca építette.

Számológép volt és egyúttal,
megismételve az égbolt.
Sárgarézbõl, sárgarézbõl.
És ez alatt az ég alatt élünk mi még ma is.

Pádua lakói
nem nézték az órát.
Egyik puccs a másikat követte.
Pestis kordék zörögtek a kövezeten.
A bankárok
befagyasztották a hiteleket.
Ennivaló alig volt.

Az óra születése megmagyarázhatatlan.
Komputer-hasonmás. Menhir. Asztrolábium
T r i on f i d e l t e m p o. Õslelet.

Céltalan és elmés,
mint egy sárgaréz-költemény.

Nem Guggenheim küldött
Giovanni de´Dondinak csekket
minden hó elején.
Petrarcának sem volt szerzõdése
a Pentagonnal.

Más ragadozók léteztek. Más
szavak és más kerekek. De
ugyanaz az égbolt.

Ebben a középkorban
élünk még ma is.

/Hans Magnus Enzensberger - Garai Gábor fordítása/