Fotó: Juni Mond - unreal

Pontosan és szépen

Felemelni, rátenni, lenyomni, beledobni. Ismét felemelni, rátenni, lenyomni, beledobni kétezerhétszázötvenszer a műanyagkupakokat a dobozba.

Közben az elmúlt napok történésein rágódom, gondolkodom, hogy milyen furcsa, hogy mennyien meghalnak mostanában. Vajon összefügg-e a természetben zajló heves változásokkal, mint a mostani vulkánkitörés? Mintha nem tetszene neki mindaz, ami a világban zajlik. Pl. a mérhetetlen környezetszennyezés és így bünteti az emberiséget, mint ez a lengyel repülőgép katasztrófa és az utána keletkezett káosszal a repülőtársaságoknál. Talán véletlen, talán nem, de mindenképpen üzenetérteke van. A repülőgéputazás a legnagyobb környezetkárosító, mintha azt üzente volna a hirtelen leszálló köddel és a vulkáni hamuval borított felhőkkel, hogy térjünk már észhez, van szerényebb megoldás is. Az is olyan jelképes, hogy onnan küldi kemény figyelmeztetését, ahol szegénység van, hosszú évek óta munkanélküliség a halászatból, virágtermesztésből élő népnek. Bennem előjönnek most a Sigur Ros Heima c. videójában látott elhagyatott halászfaluk, halfeldolgozó üzemek rozsdás-szürke betonoszlopai a különleges szépségű, ízlandi tájban. Az is felötlött bennem, vajon, milyen az ott élők otthona most a hamufelhő alatt? Erről egy régebbi videó feldolgozásban láthatunk megrendítően szomorú példát, a Vaka-ban, ez vár gyerekeinkre, unokáinkra. Megéri-e ez nekünk, ha egyszer majd nem hamut szór ránk az ég, hanem valami mást?