Csalódott a galamb...  

Csalódott a galamb, igen.
Csalódott a galamb.
   Északra készült s délre tévedt.
Tónak hitte a búzaföldet.
Csalódott a galamb.
   A tengerről azt hitte: égbolt,
az éjről meg, hogy napsütés.
Csalódott a galamb.
   A csillagok, azt hitte: harmat,
a forróság meg: hóesés.
Csalódott a galamb.
   Szoknyád blúznak gondolta, s a
szíved, gondolta: otthona.
Csalódott a galamb.
   (A parton nyomta el az álom.
Te meg fönt voltál egy faágon.)

/Rafael Alberti - Csorba Győző fordítása/