Mert a Sátán mibennünk lakozik.

Az elöző postomban szereplő film, Az ördög ügyvédje eszembe jutatta Popper Péter könyvét, amit nagyon érdekesnek, elgondolkodtatónak találtam pár éve. Címe: 666 - A sátán a XXI. században
Ebből idézek néhány gondolatot:

„Halállégiók, a libériai Párducemberek, az indiai Thugok(Fojtogatók), az Inkvizíció, a Gestapo, a Nyilaskersztesek, az ÁVH, a Securitate és társaik, különbözö hangzatos néven ma is müködő terrorszervezetek, sátános szekták stb. Ugyanilyen kollektív erőként jelenhet meg egy agressziv párt, egy militáns egyház is.
A kollektív kegyetlenség felülmúlta az egyénit....Külsőleg is felismerhetők, már csak azért is, mert én nélküli állapotukból következően, imádják a hovatartozásukat feltüntető cégjelzéseket, az egyenruhát, a jelvényt, a karszalagot, az uniformizált hajviselet, a tetoválast. Alkatilag böhöm nagy, kidolgozott test, szinte túl súlyosnak tűnik rajtuk az anyag, lomha mozgás, merev, üres tekintet, ami túlnéz az emberen, valami örökké rágó, daráló száj, párnás, mancsszerű kéz.
Nincs önálló létük, életcéljuk, mindig valamilyen erőszakos hatalom, vagy mindig a közösség érdekeire és esélyeire hivatkozó mozgalom szolgálatában állnak.
A Sátán tehát mellettünk ül a trolibuszon, lehet hogy ő az életünket megkeserítő köztisztviselő, a fölényeskedő orvos, gányoló szerelő, a cinikus politikus, és az Égtől eltávolító pap, a mulató kidobó embere, és a szigorú erkölcsöt prédikáló szektaguru, a gyerekeket megalázó tanár vagy valamelyik csábító szexbomba, és mindenkit bűntudatossá tevő nagymama, buzigyűlölő, vagy más előitéletetket hirdető ifjú. A lényeg a személyes megkisértés, a bennük megbújó sötétség-düh, gyűlölködés, részvétlenség, félelem, parazita önzés, pusztító agresszivítás előhívása. Vagyis e sátániak nem önmagukban veszélyesek, hanem megszólítják, provokálják, cselekvésre bíztatják személyes ördögüket. Mit is mond a régi középkori szerzetes ima?

Ne gondoljátok szerelmes feleim,
Hogy a Sátán kivülről közelít felénk,
S mi azt mondhatjuk neki: Apage! Távozz!
Mert a Sátán mibennünk lakozik.
S mi nem tehetünk ellene mást,
Minthogy jó szorosan megöleljük.

Hogyan lehet úgy megölelni a Sátánt, hogy ne tudjon bennünk mocorogni? Gyűlölettel semmiesetre sem, mert a gyűlölet maga sátáni. Talán szigorú, de mégis elnéző szeretettel, mint Isten rakoncátlan gyerekét, akinek azért helye van a családi asztalnál.
Az individuális kisértésnek két fajtája egyre gyakrabban érint meg minket. Az egyik: találkozás az „energiavámpírokkal". Olyan emberekkel, akik észrevétlenül leszívják mások energiáját. Az ember beszélget velük, együtt dolgoznak, vagy csak egymás társaságában vannak, s egyszerre csak valami halálos fáradtság keríti hatalmába az embert, szinte alig tudja vonszolni magát.
A másik típus állandóan valami feladatot ad, el nem intézett ügyekre emlékeztet, kínzó lelkifurdalást idéz elő. Akkor elégedett, ha valaki állandóan rohan, ügyeinek restanciája miatt szenved. Látszólag ő az eleven lelkismeret. De az így meghajszolt ember sohasem azt csinálja, ami az igazi dolga lenne, hanem örökké pótcselekvésekkel tölti ki az idejét. Pilinszky Jánosnak van egy tanulmánya a restségnek erről a sajátos formájáról, a mindig nyüzsgő emberről, aki úgy kerüli ki életének valódi feladatait, hogy mindig mással van elfoglalva.


...Talán új sátáni elemnek tekinthető a politikában a tisztességes látszatok félrelökése. Már nincs rájuk szükség. Ilyenkor látszik, hogy az álszentség, a mimikri tulajdonképpen pozítív érték: a gazember tisztelgése az erkölcsi világrend előtt, amikor azt a látszatot próbálja kelteni, hogy ő is oda tartozik. A korszerű politika nyíltan a gengszterek küzdőtere. Egy évszázad alatt a világ kriminalizálódott. Tiszteletreméltó, polgári pártokhoz tartozó, szocialista, libeláris, konzervatív vagy éppen kerszténydemokrata elveket valló államférfiakról derül ki, hogy gyilkosságokat szerveznek, maffiózók, sőt keresztapák, és milliárdokkal korrumpálhatók. A kormányszintű bűnözés ma már tudományos kutatás tárgya.
...Kriminalizálódott a kultúra, a könyvkiadás, a filmipar, a szinház, ahol mindenütt a gazdasági és politikai hatalom befolyása és izlése érvényesül.
...A politikai sátánosság új vonása tehát a nyíltság, az erkölcsi nihil cinikusnak tűnő vállalása, olyan mértékü manipuláció a hagyományos értékekkel, amit a megdöbbent polgár pofátlanságnak érez.
A sátáninak a politikában mindig az önkényuralom biztosít nagy teret. A diktátorok legtöbbször demokratikusan kerülnek hatalomra, majd a hatalom legális és illegális lehetőségeit mozgósítva, gondoskodnak arról, hogy a demokratikus jogok soha többé ne érvényesülhessenek a választások során.
A modern kor sátáni manővere általában abban áll, hogy épen hagyják a társadalom demokratikus intézményeit, látszólag minden rendben van, azonban az ország sorsát eldöntő gazdasági és politikai intézkedések a demokratikus intézményeken kivül, azok felett születnek meg, számukra csak a jóváhagyás marad meg. Ezt nevezik kancelláriakormányzásnak, ami előfutára egy valódi diktatúrának."

Végül részlet az Elköszönés a Sátántól és az Olvasótól c. fejezetből:

„... Az Olvasótól pedig elnézést kérek, ha néha ijesztgettem volna. A világ úgyis elég undok, nincs szükség még további huhogásra. De az Ördög tagadhatatlanul köztünk jár, kisértéseit senki sem kerülheti ki. Talán jobb, ha nyitva tartjuk a szemünket, mintha behúnyt szemmel botorkálunk valami szakadék felé.
Persze az Olvasót az érdekli, hogy szivem legmélyén hiszek-e az Ördögben? Természetesen mint felvilágosult ember, nem hiszek. Nevetséges is lenne. De szivem legmélyén tudom, hogy létezik, de ezt csak neki árulom el. Rendben van így?"