Ha hétvége, akkor filmnézés. A nagylányommal szinte minden hétvégét így töltjük el együtt. Kinézett egy egészen friss, új filmet az interneten, Muriel Barbery: L´élégance du herisson (A sündisznó eleganciája) c. regényből készült francia filmet.

Kevés film ragadott el ennyire magával, mint ez. Úgy éreztem, mintha saját karikatúrámat vitték volna filmre. Ezzel a kissé morcos, örökké savanyú ábrázattal. Ahogy olvasás közben csokit majszol, ahogy udvarias, kimért távolságtartással beszélget a gazdag házlakókkal, ahogy megadóan és szemlesütve ül a fodrásznál, magamra ismertem. Ahogy abban is, hogy megcsodálom a szép képeket, festményeket mindig, ha meghívnak vendégségbe. Ugyanakkor némi irígységgel szemléltem a filmben a rejtett kis könyvesszobát. Mintha legbelsőbb, titkos álmomat valósították volna meg. Azt, hogy szeretnék végre így elbújni egyedül a világ elől a könyvek közé, egy nagy bársony fotelben ellazulva, és élvezni a könyvek illatát. Furcsa érzés volt nem csak szembesülni jelenkori önmagammal, hanem a kislányban is észrevettem a múltamat, ahogy rajzolt, ahogy kritikusan szemlélte a családját, ahogy másban kereste a rokonlelkét. Akihez hasonulni próbált.

Szép film volt, bár humorosnak szánták, nekem végtelenül szomorú. Túlontúl személyes, túlontúl sok igazságot tartalmaz magamról és a világhoz való viszonyomról.

Az Emlékezz rám c. filmben szintén szerepel egy gazdag család, melyben a legnagyobb gyerek viszont öngyilkos lett. Ez a motívum, ez az eseményszál indítja el a cselekményt az apa, a kisebbik fia és kislánya között. A másik párhuzam, hogy itt is a kislány gyönyörűen rajzol, kiállításai vannak, amiben az apa szintén érdektelenül, érzéketlenül viselkedik. Úgy vélem, nem véletlen, hogy sok hasonló indítékú, tartalmú film szól mostanában. Felnőtt egy nemzedék, akiknek sorsa irígylésre méltó a szülők által és bevallom öszintén, sokszor nem tudok együttérezni velük. Mindig úgy gondolom, messze legtöbb a lehetőségük arra, hogy változtatni tudjanak sorsukon. Irritál, sokszor dühössé tesz egoista, sokszor szenvtelen megnyilványulásuk. Ez a film nem csak megértővé, de megbocsátóvá tesz. A végére mindenképpen. Emlékezni fogunk rá azon a napon arra a napra...