Pipacsok júliusban

Kis pipacsok, pokol-lángocskák,
Nem bántotok?

Lobogtok. Meg se érinthetlek.
S kezem már a lángok közt. Semmi se éget.

És kimerít, ahogy nézem
Ezt a lobogást, gyűrött-színvörös, mint az ajkak bőre.

Frissen felvérzett ajkaké.
Véres kis szoknyák!

Vannak illatok, mikhez nem nyúlhatok.
Hol az ópiumotok? Émelyítő kapszulái, hol?

Csak vérezhetnék, vagy alhatnék! -
Vagy ilyen sebzéssel kelne egybe a szám!

Vagy szivárogna belém nedvetek: üvegfiolámba,
Tompítva, csitítva.

Csak színtelen. Színtelen.

/Sylvia Plath - Tandori Dezső fordítása/