Várható élettartam?...

Furcsa érzés újra írni, keresni a betűket, a szavakat hosszú szünet után. Megfogalmazni röviden, tömören az elmúlt napok történéseit, a haragos dacot, elfordulást mindattól a világtól, amivel magához ráncolt színes képvilágával, a különböző stílusú zenék egyre tisztább és érthetőbb hangzásával, a képi megjelenítések hatalmas kinálatával, rendkivüli gyorsaságával. Még nem tudtam igazán kihasználni, igazán megismerni, megtanulni számtalan szolgáltatatásait, mert „kifáradt", „kimerült" a nagy hőségtől, ami az elmúlt napokban volt. Egyszercsak nem adott életjelt, sötéten meredt rám hatalmas szeme. Élt két és fél évet. Az elegancia, az egyéni kifejezés és ihlet, az alkotó erőben megbúvó nagy tudás jelképe: https://www.youtube.com/watch?v=4Nu59cPpAUw&feature=related

Csalódottsággal vegyes haragot éreztem. Nem akartam róla tudni többet. Arról sem, hogy újra pótolják, egy még jobbal, gyorsabbal, szebbel. Kinevették esztelen ragaszkodásomat. Ha nem is ezt ajánlották pontosan, de hasonlóan gondolkodtak, hogy nincs más út, csak eldobni, eltaposni, mint használhatatlan szemetet: https://www.youtube.com/watch?v=mALqhUqwqQE

Valami belső, nyugtalan sugallat folytán egyik nap keresgélni kezdtem az interneten, miért „halnak" meg ilyen korán? Vajon csak én örököltem, hoztam magammal a szülői házból azt a szemléletet, hogy semmit nem dobunk el. Emlékszem, szüleim mindig azzal dicsekedtek a hatvanas évek elején, drágán vett fekete-fehér Kékes nevű televizíójukkal, hogy huszonkét éves és még működik. A színes plazmák világában vajon ez elmondható majd? Nem ez a tapasztalatom. Leírni nem merem, hány színes tv-t dobtunk el, akár márkás névvel vagy anélkül. Mindegy. A párom, aki rengeteg színes tv-nek adott vissza életet barátoknak, ismerősöknek is, feladta. Aki ismeri az elektronikai világ hatalmas változásait, jól tudja, hogy ma már komplett egységeket cserélnek ki a javítás folyamán, nem vessződnek hibakereséssel. Mégis, vannak, akik másképp gondolják. Akiket nem vakít el a gőg, a sok pénz, akiknek fontos az érzés, ami kialakult egy szeretett tárgy iránt. Nemcsak azért, mert ajándékba kapta, hanem, mert ez volt a kapcsolata az ismeretlen világgal. Akiknek számít az is, hogy Földünket ne lepje el ez a rengeteg elektronikai szemét, ami jelenlegi világunk egyik szembetűnő, ismertető jele. Amit kényszerűségből el kell fogadnunk, hiszen milliók életét mentjük meg azzal, hogy munkát bíztosítunk azon az áron, hogy romlik a minőség, az árú élettartalma. Ördögi kör, amiben élünk, amiben járunk.

Fiam megérezte bánatomat, és velem együtt kereste a lehetőségét annak, hogy megjavítsuk. Ezek között volt ez a megoldás is: https://www.youtube.com/watch?v=bnkQNmKauEc&feature=related

Sajnos, nem működött, de nem adta fel. Végső megoldásként, kis anyagi befektetéssel a bios prosszeszor belső programjának kitörlését és újratöltését alkalmazta. A programozás segítségével sikerült újra életet lehelni a gépembe. Nem tudom, meddig fog élni, de most igazán boldog és büszke vagyok fiam nagyszerű teljesítményére.

Újra itt vagyok.