Fotó: Alexandra P. – Dressed in Black
Azt gondoltam eső esik...
Azt gondoltam eső esik,
pedig a szemem könnyezik.
Az én szemem sűrű felhő,
s onnant ver engem az eső.
Gyere rózsám, béküljünk meg,
mi egymásnak engedjünk meg.
Mind így voltak, kik így jártak,
mind megengedtek egymásnak.
Nyújtsad kezed, bár egy felet,
bár még egy szót szóljak veled.
Nyújtsad kezed keresztesen,
búcsúzzunk el örökösen.
Úgy fáj az én gyönge szívem,
nem tom, tiéd fáj-e vagy nem.
Fáj, és annak mit tudsz tenni?
Mikor ennek így kell lenni.
S ha a tied úgy tud fájni,
soha nem tudunk megválni.
/népdal/
https://www.youtube.com/watch?v=HgwypQ_9_DE&feature=related
