...te vagy a szomszéd.

„Azt gondoltam: ne szomorkodjál, másnak még ennivalója sincs. Aztán azt: szomorkodjál, amiért másnak még az sincs. Viszont vedd azt, ha van is ennivalója, akkor esetleg izolálva van és azért boldogtalan... Vagyis kiderült, hogy sajátmagamról beszélek. Nem vettem észre, hogy sajátmagamat hozom fel példának és bizonyítékul a sajátmagam számára és arra vonatkozólag, hogy másnak se megy sokkal jobban, ha boldogabbnak is látszik, de nem boldogabb, mert ha beletekintenél a titkaiba...és ez nagyon érdekes volt. Mert bele is tekintettem ezen idegen ember titkaiba, s ez az idegen: én voltam. Vagyis én voltam a szomszéd, akihez bekukucskáltam. S ez azért is érdekes volt, mert az ember úgy szokott gondolkodni: csakis én vagyok ilyen boldogtalan, de mi van, ha magamat beviszem egy másik házba és bezárom az ajtót... S akkor kiderül, hogy ezen idegen úrnak ott benn épp annyi baja van, (Vagyis: csakis én vagyok ilyen boldogtalan: szintén az egoizmus szólama.) - S ez azért is érdekes volt, mert az ember iránya rendesen olyan, hogy az ismeretlent vonja magához avégból, hogy megismerje s itt az ismerőset tolja el magától az ismeretlen felé. A címe ennek az lehetne: te vagy a szomszéd. (Te vagy annak a bizonyítéka, hogy másnak se megy jobban.) Misztikus matematikai érzés. A=X. Az ismerős ismeretlenné vált. (Én te vagyok.)"

/Füst Milán: Napló II./