vanguard fotója
Üres sok lakás
Tegnap este telefonhívást kaptam, hogy Bellával gyorsan menjünk a Múzeum parkba, mert ott van az apukája, Timó. Akár játszahatnak egy jót együtt. Sajnos, Bella nem olyan gyors, figyelmét eltereli sok ismeretlen ismerős. Beszélnek hozzá, simogatják, csodálják nyugalmát, szelídségét. Különösen rokonszenvez az idős emberekkel. Elég az hozzá, elkéstünk a „randiról”, de fotókat készítettek Timóról. Meglepődve láttam: bizony, Bella az apja lánya. Azok a fehér foltok, mancsokon, lábakon és az orra körül teljesen egyformák. Gyönyörű, szép nagy kutya. Majd pénteken megismerkedünk egymással.
Ezen a kis rögtönzött találkozáson viszont megismerkedtem egy idős nővel, ki szintén magyarországi, mint én. Szomorú dolgokat mesélt. Arról, hogy mennyire átvágták nemrég Budapesten. Kifizetett ezer € foglalót egy lakásért, amit nem kapott vissza. Sok minden nem tetszett még otthon. Többek közt az a mérhetetlen gyűlölet a kutyák iránt és a rosszkedv mindenütt. Ami neki szokatlan volt otthon, az nekem másképpen itt. Nekem az a furcsa, amikor megkérdezik, szabad-e simogatni? Csak egy példa: egy kora hajnali találkozás egy munkás emberrel. Udvarias kérés után megsimogatva a kutyust, így búcsúzik tőlem: köszönöm szépen, ez jól esett, de higyjem el, a kutyusnak is jó, mindenkinek. Szóval, meg vagyok illetődve ennyi megértés, ennyi szeretet iránt. Hazudnék, ha azt mondanám, nem találkoztam utálkozó, szenvtelen emberekkel. Vannak ilyenek, de a többség nagy állatszerető. Egy biztos, ez a hatalmas türelem és szeretet az állatok iránt abból is fakadhat, hogy tiszteletben tartjuk a nem kutyások tisztaságigényét. Engem is zavar a kutyapiszok az utcákon. De ezért hajlandó vagyok „áldozn”: összedem Bella után a kis „piszkait”. Nemcsak a kiszabott (36 €-os) büntetés miatt, hanem a jó közérzetért. Azért is, mert mindenki betartja és a példa mindig ragadós. Persze vannak kivételek.
Visszatérve az idős nőhöz, akinek nem adták vissza a pénzét. Elgondolkodtam, mennyi embert vághattak át rajta kívül? Mondhatják otthon, mit számít neki ezer €!...jól él, külföldi...stb. Csupa sztereotíp szövegek a kint élő magyarokról. Megkapom én is. Azonban nem fogok magyarázkodni arról, hogy mindez csupán látszat. Mindez csupán eltérő, más kultúra, más látásmód kérdése. Nem írtam volna erről, ha nem olvasom ma reggel ezt a cikket a Népszabadságban: http://nol.hu/budapest/20101028-lakatlan_epuletek_varosszerte
Vajon a számtalan üres lakás, épület tulajdonosai közül hány élt vissza vele, hogy kiadja és mégsem? Valamiért megéri, kifizetödő üresnek hagyni és fizetni a közüzemi költségeket. Ez csakúgy eszembejutott, mint egyik lehetséges ok, vajon miért üres sok lakás, épület Budapesten?
