Az én kis Bellám...

Kitölti a napjaimat és könnyen elfáradok. Olvasni sincs kedvem. Még nem rázódtunk össze, hiszen kedvességével, játékosságával összehozza a családot és sokszor felborul minden eltervezett időpont a sétához, az ebédhez vagy az esti lefekvéshez. Nem múlik el nap, hogy valamelyik gyerekem, akár mindhárman ne lennének itt egyszerre és ez azzal is jár, hogy meghosszabbodnak a játékidők, a kirándulások, a beszélgetések. Az elmúlt napok szokatlan meleg időjárásai különösen kedveztek a hosszú séták megtételéhez. Fürödtünk a napfényben, a színes avarban és az örömben, amit Bella váltott ki közvetlen, barátságos közeledésével az emberekből. Anyu csak fényképen látta, mikor otthon voltam az ünnepekben. Megigértette velem, hogy legközelebb elhozom magammal. Meglepődtem és jólesett. Ahogy a párom lassan megbékülő szeretete is a kutyus iránt. Fél év múlva talán sor kerül a hosszú utazásra. Talán. Sajnos, még gyakran előfordulnak kis „balesetek". Különösen, ha váratlan öröm éri, mint pl. a lányaim meglepetésszerű látogatásai. Hiába, kicsik vagyunk még.