„Hogyha az ember megszólal és azt mondja, hogy valamit talán nem jól csinálnak, abban a pillanatban le vagyunk hazaárulózva. Pedig nem ezt akarjuk - van politika a világon mindenhol -, de nem szokás gyűlölködni, az ellenzéket respektálni szokás és együttmüködni kell vele." - mondta Tarr Béla az atv.hu interjúban még az elmúlt hetekben.

Bevallom, meglepett az elhatárolódása a későbbiekben egy másik interjúval kapcsolatban. Egy jóindulatú kommentelő szerint "megtörték", "eltörték a gerincét". Sokáig töprengtem, mi késztette meghátrálásra, hiszen pénz és hírnév megadatott az Ezüst Medve díjjal. Csak sejteni véltem akkor, ami mára bizonyossá vált a nol.hu oldalán, hogy szerette volna, ha díjnyertes filmjét a magyar mozik is vetíthessék. Teljesen érthető és emberi elgondolás. Olyan ez egy kicsit, mint anyának az újszülött gyermeke. Szeretné, hogy a világ lássa és gyönyörködjék benne. A torinói ló c. film is olyan a rendezőnek, mint a saját gyermeke. Nagyon sajnálom, hogy ettől mégis megfosztották. Nem vetítik filmjét.

http://nol.hu/kult/megsem_a_mokep_forgalmazza_tarr_bela_uj_filmjet

Évekkel ezelőtt elraktároztam magamnak ezt az alig másfél perces filmrészletet a Sátántangóból. Elbűvölten néztem. Felkavaró, nyomasztó volt egyszerre ez a lassú bejátszás. Mintha soha nem akarna végetérni az út, mintha soha nem akarna elcsitulni a szél körülötte. Egyre csak viszi, hordja a szemetet. Déja-vu érzésem volt.