Várlak...
Szeretni foglak változatlanul,
amíg hollósötét hajam fehér lesz:
ha nem jössz el, maradjon meg titoknak,
de én a sírig várni, várni foglak,
mert hátha, hátha mégis csak megértesz.
/Hime - Bardócz Árpád fordítása németből/
Mostanában sokat gondolok Japánra, az ott élő emberekre a hirtelen rájuk zúdúlt tragédiák miatt. Csak drukkolni tudok, hogy továbbra is fegyelmezetten viseljék a pokoli csapásokat és sikerüljön felépíteni elveszett otthonaikat. Ahogy Hirosima és Nagaszaki bombázása után. Csodálatra méltó ország, a semmiből épült fel újra. Most is így lesz.
