Születésnapi megemlékezés/Költészet napja A bűn c. József Attila vers nagyon közel áll hozzám. Önvallomás. Így érzek, így élek ilyen fele-más bűntudattal már hosszú évek óta. Így gondolkodom távol anyukámról, távol szülőföldemtől, ezzel a furcsa, kissé rezignált életfilozófiával: "Ki él, segít nekem"...
Legnagyobb ámulatomra a páromnak a Nagy városokról mesélt a messzi vándor c. vers tetszett. Mindig kérdezgette: ezt ő írta? Tényleg ő írta? József Attila?...Én pedig boldog voltam tőle, hogy így rácsodálkozott. Újra és újra hallgatta és énekelte:"...a gyerekeket magasra tartják, úgy hallgatják, meghallgatják..." Mártha István zeneszerző érdeme is, hogy életet, hangulatot adott a verseknek.
Hobo /Földes László/ Magyarország messzire van c. nagylemezéről hallottam először ezeket a verseket.
Végül egy elgondolkodtató Márai Sándor idézet:
"...A szabadság nem realizált, állandósult állapot, hanem törekvés valami felé - és az agymosás megsemmisíti a tudatban ezt a törekvést, mert akit így »kezelnek«, egy napon arra ébred, hogy már nem akar szabad lenni."
