Nézegettem vanguard / http://blogol.hu/comment.php?log=3730634 / régi, elfeledett mesterségek tábláiról készült képeket és önkéntelenül ez a dal jutott eszembe, a fényképészről, „ az el sem kattant képpel" és a „lehúzott redőny"-nyel.

A kopott, lepusztult mestertáblák fájó kordokumentumai a régi rendszernek, amikor még a mesterség rangot jelentett. Becsületet, tisztességet. Mesternek lenni komoly, kemény alkalmazkodást, türelmet igénylő lelki folyamat is volt, nemcsak szakmai. A dalban szereplő fényképész „szétnéz megvetőn" és jogosan. Előhívni, retusálni a képeket... sajnos, e tudásra nincs már szükség. Hol van ma már ing- , csillár-, vagy csízmakészítő? Kendőfestő, műhímző és zászlókészítő? Hová tűnt a tisztes megélhetést bíztosító kézműipar?

Nosztalgiázom. Nem sírom a múltat vissza. Csak jó lenne, ha maradna még munka tisztes. Neked, neki, nekik.