Hétvégék
Csak ilyenkor teljes a család. Ki is élvezem minden percét. A múlt vasárnap Badenbe látogattunk, ki biciklivel, ki vonattal érkezett egy nemrég felfedezett Unicum kávéházba, ami egyben étterem is. Magyar jellegű ételeket kinálnak. Remek halászlét, hortobágyi palacsintát, somlói galuskát készítenek és sok minden mást is.
Így néz ki egyik kedvenc ételünk: hagymás rostélyos.
Hagymakrémleves cipóban. Nagylányom kedvence. Én fokhagymásan ismerem és Sopronban ettem először. Nagyon laktató.
Együtt mentünk tovább városnézésre. Baden hangulatos fürdő- és kaszinóváros. Itt a téren rendszeresen adnak kamara zenéket.
Kisebbik lányom biciklivel...Összeszorul a szívem, ha meglátom ezt a képet. A biciklit két nappal később ellopták az egyetem előtt. Ennyit ér egy új biztonsági zár. Törjön el a két keze, aki ellopta! Még most is forr az indulat bennem. Nagyon sokat sírt a lányom. Nehezen vigasztalódott a hozzáfűzödő emlékek miatt.
A szeptemberi meleg ezen a vasárnapon is kicsalogatott minket ezúttal az erdőbe és annak végén álló kis tavához.
Amikor végre felérkezünk a hegy tetejére, ilyen boldog hátast dob a kiskutyám.
A szitakötőről és a kis „balerinámról" a kisebbik lányom készítette a fotókat.
Az erdőben ilyen dolgokat is látni. Talán hangszoró, talán erösítő. Arra gyanakodtunk, hogy a közeli várba készültek valami partira vagy piknikre és elfáradhattak a cipeléstől és itt hagyták.
Búcsú az erdőtől.
Ezek a hétvégéink most és sokáig szeretném, hogy így legyen. Ezek adnak erőt, ezekből a pillanatnyi szépségekből építkezem hétfőtől péntekig.
