Fotó: Franz Schmied - schönen tag noch... még szép nap...
Az én József Attilám
Szentségtörés lenne, ha azt mondanám, hogy korábban, fiatalabb koromban nem volt nagy kedvencem? Ez így talán nem igaz. Nem értettem, csak néhány kötelező verseit, mint pl.a Mama vagy a Kései sirató. Ezektől sírtam is. Mélyebb értelmet igazából csak a saját, megélt tapasztatok révén kaptak. Ilyenek, mint az idegen föld, a más kultúra elfogadása. Felértékelődött az otthon. Ehhez kellettek olyan tolmácsolók, mint Jordán Tamás, Hobó és Mártha István zenéje. Amikor 1991-ben megkérdezte barátnőm, mit hozzon nekem Magyarországról, egy lemezt kértem. Nem emlékszem, hol olvastam, hogy megjelent, de azt éreztem, hogy ez nekem szól, ezt örökké hallgatni fogom. Akkor is, mikor senki sem hallja, mert ez beégette magát mélyen a lelkembe. Mindig egy örökké felfakadó seb marad. Így akartam, és így is marad: Magyarország messzire van...
Ezzel kivánok csatlakozni Az én József Attilám nevű mozgalomhoz.
(Magyarország messzire van...)
Magyarország messzire van.
Magyarország hegyeken túl van.
Onnan, rigókkal, éneklőkkel,
Jönne rövidke szoknyácskában,
Hajnal volna,
Szellős,
Világos,
Szép, tiszta üllők csengenének.
Uram, nem látta Magyarországot?
Tudom, nehéz a nyelve.
Tudom, nehéz a szívem.
Uram, nem látta Magyarországot?
Lányok, sokan, szaladnak,
Akár a reggeli szél,
Hajuk lobog a keleti égen.
Ő pedig kövér kalácsot fon,
Karcsúbb ő a liliomillat estéli árnyékánál.
Uram, nem látta Magyarországot?
Ott ősz van,
Kicsike kertjeinkbe
Zörgő, száraz virágokat ültet
Az Úr.
Olvasásra ajánlom ezt a cikket, különösen Hobó utolsó mondatait: "József Attila világába merülni ugyanis olyan tapasztalat, amely erőt, szeretet, megértést, toleranciát és ugyanakkor pimaszságot és férfiasságot ad. Szeretném, ha mindez segítene azoknak, akik félnek és úgy érzik, mindig csak vesztesek lehetnek."
http://jbsz.hu/component/content/article/52-kezdetek-/942-hobo-magyarorszag-messzire-van.html
