Ilona igen, én is így akarok.....azért felmerült bennem a kérdés, miért csak most derült ki, és hogyan?...ki nem kapott meg valamit?..amúgy olvastad a kommenteket is?..Nekem sokszor többet mondanak a cikknél...

Igen, elolvasom a kommenteket is. Nekem is sokat mondanak. Van egy feltételezés, hogy ez is figyelem elterelés a valós problémákról. Ki tud most utánajárni régi kezeléseknek? Miért felvakarni a régi sebeket? Miért ez a sürgős bünbakkeresés és miért most így hirtelen? Kinek jó ez a vádaskodás bizonyiték hiányában? Mindenesetre szomorú ez az egész. :(

nekem az elkeserítő, hogy a betegeket kihagyták a folyamatokból, az őt érintő dolgokból. A halálról lehet beszélgetni haldoklóval is. Őszintén, halkan, mellette ülve és a kezét fogva. Én nem ellenzem az eutanáziát, de csak akkor, ha az az érintett beleegyezésével történik.

Igazad van. Én is így gondolom, beszélgetni kell vele, a haldokló beteggel. Azért is, mert fél, mert szorong. Még Popper Péter is öszintén bevallotta, hogy fél, pedig tudatosan felkészítette magát, hogy élete befejeződik. Olvastam egy nagyon tanulságos beszélgetést most reggel Kovács József bioetikus professzorral az uzsoki ügyről és így vall a betegek informális kiszolgáltatottságáról: "...Csakhogy a betegek nem is mernek kérdezni. A körülmények, a kórházi miliő is elriasztja őket. Ha a beteg azt látja, hogy az orvos csak futtában, a folyóson hajlandó odalökni néhány szót, akkor azt sugallja a metakommunikációja, hogy még egy kérdést feltehet, de tíz percet már nem kérdezhet. Így a beteg előbb-utóbb feladja. Miközben nem is tíz percet kellene kérdeznie. Az életvégi döntésről órákat kellene beszélni." http://nol.hu/belfold/valoszinuleg_nem_mengeleek_fogtak_ossze