Surrealia - Black Symphony
kék esték
mikor a hidegtõl zsibbadnak az ujjak
és már érzéketlen a láb
de ott van kéklõn a víz...A néma vágy
tárja karjait minden vizek felé...S egy szív repes
összes erejével
még kékebb víz után...Sûrû a csend
felszabdalhatatlan
szétterül a föllelhetõ helyeken
és markában tart minket...Kérlek ne menj el...Nem látom egyedül
e kék és szürke ujjakat...Nagyon egyedül vagyok
/Jon Fosse - Kovács Katáng Ferenc fordítása/
House Of Wolves ~ Follow Me
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
