Szivet melengető érzés olvasni Kulka Jánosról. Szeretem, ahogy kiáll az elesettekért, a szabadságért, és segít ott, ahol tud. Nem kérkedik vele, hanem teszi a dolgát, mint most egy iskoláért. Sok sanzonjai közül egyik kedvencem a Ne menj el. Erre a francia dalra úgy akadtam rá, mert a dal címét és előadójának nevét elfelejtettem, hogy megőríztem egyik legszebb sorát az akkori fordításnak, ami az éneklés alatt ment a tv-ben: "Gyöngyöt hozok neked olyan helyről, hol az esőt nem ismerik." Nyolc éves voltam. A könnyeivel küszködő énekes előadásából ízlelítőt kaptam a szerelem ellentmondásos, fájdalmas, ugyanakkor felemelő érzéséről. Azt gondoltam, jó lenne, ha így szeretne engem majd valaki, ilyen nagy és könnyes szenvedéllyel.
Eredeti Jacques Brel-el:
