„Hisz te tele voltál zenével!"
Fotó innen.
20789
Itt nincs "tessék, tessék,
Szenzáció, attrakció!"
Itt fájó nyugalom, emlék,
És ház. Bokrokba búvó.
60 Ft a belépő. A jegy
a 20788-as és 20789-es.
Mindkettőnk egyedül megy.
Aztán odalépsz titokban és
Te fogsz gazdaként karon.
Verset suttogsz fülembe
Lépteidben zúg a peron
Sorsot öklendsz ölembe.
Képed mutatod fönt
A falon. Kifolyik szemedből
A sötét, az én kezemből
Pedig a gyáva csönd.
Szép vagy, mint egy vad
Feltöretlen földdarab.
Leveled mind sápad,
Káposztaszín jóslat.
A szavak csendben hagynak.
A szoba sarkai mind
Kifordulva rám mordulnak.
Tücskök dorombolnak odakint.
E zárt osztályi magányt, kínt
Nem bírom, így dalolom:
La-la-la, hangosan visít
S az ütéseket nem hallom,
Mikor vered a fényt
Az asztalon.
Rossz vagy, haragszom rád.
Ha megdobsz kenyérrel
Utánad hajítok kősziklát,
Hisz te tele voltál zenével!
Lassan vége a kiállításnak.
Itt a lavór, tükör, asztal, ágy.
Itt Az Ing, a síndarab
Min átlép velem a vágy
Hogy veled újra sétáljak
Kitárva titkaink egymásnak.
Attila, Szárszó, ' 98 szeptember.
/Reviczky Krisztina/
A Vándorének c. album volt életem első lemeze Koncz Zsuzsától. Talán véletlen vagy sem, de ezek a dalok adtak lökést az önállósódáshoz, a szülői háztól való elszakadáshoz. Nem volt könnyű döntést hoznom. Hogy mégis elindultam, nagy szerepe volt ezeknek a daloknak túl azon, hogy rámtaláltak József Attila fiatalos, útkereső, szeretetre-szerelemre vágyó szavai és Bródy János zenéi. Mindig összeszorul a torkom, ha meghallom e verseket. Akkoriban tele volt a lelkem az ő mélabús, fájó zenéjével. Figyelemre méltó a versek születésének dátuma. Kb. ennyi idő alatt döntöttem el, hogy végleg elmegyek a fővárosba egy hideg téli napon szerencsét próbálni. József Attila neve nem tudatosult akkor bennem. Számomra ő az érzés volt, a gondolat, a tett, a megvalósúlás. A dallam volt ő nekem, a zene hosszú éjjelemben, nappalomban. Azt hiszem, ennyivel be is érné, ha élne.
Bolyongok
Hol van az a kis ház, hol kevesen járnak?
És ahol szeretnek, és csak reám várnak,
És csak reám várnak.
Merrefelé menjek? Balra-e vagy jobbra?
Fönn csillagok vannak, fölnézek azokra,
Fénylõ csillagokra.
Merre nincs csillagfény - arra fogok menni,
Ott fognak engemet igazán szeretni,
Igazán szeretni.
1921. szept. 24.
(Hull a levél...)
Hull a levél a fáról,
Elmegyek én e tájról,
Elmegyek én messzire,
El a világ végire.
Nékem nincs még szeretőm,
Nem adott a Teremtőm.
Elmegyek hát keresni,
Szeretnék már szeretni.
1922. febr. 13.
