Robert Doisneau Párizsa
Álmos szemekkel, szokásos reggeli kávémat szürcsölgetve nyitom fel laptopomat és a google nyitóoldalán a párizsi fotós képeivel illusztrált logó világít rám. Megint Párizs!...Istenem, eggyel több ok, hogy apránként spóroljak rá. Nem lehet ez már véletlen.
Robert Doisneau képeit nézegetve ráakadtam egy aranyos polsterre, mely lányaim egyik régi albérleti konyhájuk vérpiros falát díszítette. A falat maguk festették ilyen meghökkentő színre, de a fotók fekete-fehér hatása jól érvényesült. Retrós hangulatot árasztott. Szerettem náluk lenni, és többnyire itt tartózkodtunk. Beszélgettünk, társasoztunk, kártyáztunk. Ime a kép, önmagáért beszél, mennyire komolyan vettük az életet kicsinek, mennyire vágytunk a felnőttek világához tartozni.
Ezen a kis videón láthatók leghíresebb képei…és vele a hangulat, amiért érdemes Párizsba menni legalább egyszer az életben.
