Fotó: SBine – Der Fotograph
Egy fotós témát keres
Szép őszi vasárnap délelőtt, kihalt a belváros. A tömeg távolabbi mellékutcákon vásári forgatagban múlatja az időt. A fotós témát keres. Valami jó, ütős felvételt szeretne, amivel dicsekedni lehet, amiről mesélhet, valami emlékezetest a mai napról. Márkás géppel a kezében bevetésre készen lesi a pillanatot.
A vásári kavalkádtól távol, itt a téren alig egy-két ember lézeng. Jó terepnek ígérkezik. Beméri a fényt, épp a képzeletében már előre megszerkesztett képet állítja be a keresőben, mikor megszólal mellette egy hang:
- Kérem! Segítsen valamivel. - A fotós megfordul. Fiatal házaspár áll mellette, a gyerekkocsiban talán három-négyhónapos baba. Jól öltözöttek. Az asszony mintha meggondolná, gyorsan tovább tolja a kocsit.
- Sajnálom - szól a fotós és visszafordul /Italra kéne - gondolja/, de a férfi próbálkozik:
- Leukémiás a kicsi, néki kérem... - Szégyenletében nem mer a fotósra nézni.
- Sajnálom - mondja a fotós. Nem érti, hogyan kéregethet egy viszonylag konszolidált polgárnak kinéző férfi. Olyan irreális az egész. /Valami jó ütős realitást szeretne, valami emlékezetest megörökíteni a képen, olyan nem mindennapit./
- Legalább száz forintot, ha kaphatnék ... - próbálkozik újra.
- Sajnálom... - mondja ismét a fotós, de egy pillanat múlva mégis meggondolja /talán mégsem italra /, mellette senki, már messze járnak.
/....... mire a kakas kétszer szólna, háromszor tagadsz meg engem./
/Koosán Ildikó/
Forrás: innen
