Fotó: J-K-PhotoArt - alter Stuhl unter Schraubzwingen
A vándorasztalos
Szeretem a fát. Bármennyire is különös, műszaki rajzolóként (térképész, gépész, építész területen) nem kaptam munkalehetőséget elsőként itt, hanem egy asztalos által vezetett kis műhelyben. Mielőtt festegettem, ill. égettem különböző motivumokat egy fatáblán, előtte ki kellett dolgoznom, átcsiszolnom felületét és oldalát. Volt, ami nehezen ment, mert túl eres volt, ami az égetésnél is gondot okozott, mert megcsúszott rajta a páka hegye. Miközben ismerkedtem a fa természetével, nem jutott még soha eszembe, hogy talán ez „fiú", amiért olyan kemény vagy makacs. Ez a látszólag képtelenségnek tünő állítás, melyet Rostás Árpád mond a videón, igaz lehet. Neve egy újsághír miatt került figyelmem középpontjába. A cikkben hozzászolók egyikének ajánlására megnéztem egy videót róla. Itt csodálkoztam rá a fiú-lány megállapításra. Éppen egy régi ruhás szekrényemet készülök felújítani, az elöző tulajdonos által, barbár sarokfürészeléseinek nyomait eltüntetni, kijavítani. Különös érdeklődéssel figyeltem ezért is ezt a kisfilmet. Árad belőle a szakmaszeretet. Akarva-akaratlanul is az én két nyugdíjas térképész oktatóm jutott eszembe és ők is a fafaragással kezdték velem az oktatást. A ceruza faragásával. Aki próbálta már, az tudja, milyen végtelen türelmet igénylő munka a ceruzahegyezés. Csak így készülhet jó és pontos szerszám és a minőségi munkához ez elengedhetetlen feltétel. Ha már ez megvan, akkor jöhet egy másik aranyszabály, amit be kell tartani: nem lehet, nem szabad kölcsönadni. Nem írígységből, nem szakmai féltésből, hanem, mert mindenkinek más-más a munkája során a fogása, nyomása, ereje a rajzolás során, mikor tollat vagy ceruzát ragad. Ez jó útravaló volt nekem. Soha semmikor nem kértem kölcsön senki szerszámját, de megtanultam becsülni ezáltal az enyémet. Jó útravaló volt azért is, mert kivívtam egy hasonló felfogású új munkatárs tiszteletét egy másik munkahelyen és nem jutott eszembe megsértődni soha, ha nem adták oda valamelyik szerszámot, ha éppen eltörött az enyém. Tőle az építészeten kaptam hasonló pluszt, inditattást, amiért hálásan gondolok rá.
Ime Rostás Árpád, a vándorasztalos oktat a farestaulálás fortélyairól, a munkáiról. Van miért büszkélkednie, szerintem.
