Most néztem meg az Érdi Sándorral készült beszélgetést, jó volt hallani újra a hangját, sok mindent megtudtam a művészi műsorkészítés kulisszatitkairól. Régen, ha tehettem mindig megnéztem a Stúdió műsorát, megfogtak Szegvári Kati és Kepes András beszélgetős riportjai. Ki hitte volna, hogy egy profin megszerkesztett műsor, ami az akkori kultúráról, filmről, színházról szólt, miképpen tudott problémát gerjeszteni politikai körökben. Becsülöm Érdiéket, hogy Tamás fiúkból kitudták hozni mindazt amit elért a zene világában. Lehetséges, ha egy más családban születik, talán elkallódott volna, de ők olyan áldozatokat hoztak neveltetése során, ami példamutató, rájöttek arra, hogy a fiúk miben lehet kiemelkedő, és a koraszülött vak gyermek érett férfivá válva a zenei élet egyik kiválósága mindenki örömére. ... Ilona, néha elgondolkodunk a múltunkon, hogy mi lett volna, vagy mi lehetett volna, de sajnos a sors akarata ellen nem tudunk tenni. Gondoljunk a mára, éljünk boldogan, családunk és hozzátartozóink körében. Inkább százszor örüljünk, mint egyszer sírjunk.

Köszönöm. :) ...és igen, gondoljunk a mára és örüljünk. Carpe diem! :)