"Fortélyos félelem igazgat
minket s nem csalóka remény." /József Attila: Hazám/
Tudom, milyen félni egy tanártól, milyen félni egy apától vagy anyától, milyen szorongató a légkör, melyben hallgatni, egedelmeskedni, titkolózni kell. Átéltem. Igaz, törvény van ma már a testi fenyítés alkalmazása ellen, de a lelkünket ki és mi védi meg a "fortélyos félelem"-től?
Félünk, mert félnek. Hallgatunk, mert hallgatnak. Arctalan masszává válva veszítjük el maradék emberségünket.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
