A celofán-nap és papír-hold
Én tudtam, hogy ez lesz a vége,
én tudtam, hogy nem szabad,
én kiszámítottam a csillagokból:
itt valami most szétszakad.
Én hallottam gyönyörű kürtszót,
a felhők mögött szólt,
de a szerelemnap meg a szerenádhold
pont akkor, pont ott volt.
A francba, én tényleg tudtam,
de az ember sose tanul,
mer' a lemenő naptól megvakul,
a holdtól megvadul.
Én tudtam az első perctől,
én tudtam, hogy fájni fog,
mert a celofánnap meg a papírhold
pont akkor, pont ott volt.
S mégis jó, hogy úgy fáj,
milyen jó, jó, hogy úgy sajog.
Milyen jó, jó, jó, jó, jó,
hogy újra bolond vagyok.
Én tudtam, hogy ez lesz a vége,
én tudtam, hogy nem szabad,
hogy még egy, még egy ilyen naplemente,
s valami szétszakad.
/Presser Gábor/
