Fotó: Sue Thompson - Morning coffee by the lake
Egyszerûen
Egyszerûen csak örülök, hogy újra van olvasnivalóm a reggeli kávéhoz.
Szinte minden reggelemet így kezdtem az utóbbi néhány évben. Jó érzés volt olyan írásokat, gondolatokat találni, amelyek nem állnak tõlem távol, sõt sokszor éreztem úgy, helyettem írták.
Szívesen továbbítottam ismerõseimnek azokat a cikkeket, amelyek gondolataival azonosulni tudtam vagy úgy éreztem, errõl sokaknak tudni kell.
A decemberi hír rosszul érintett, hogy veszélyben van kedvenc portálom, emiatt ami részemrõl tehetõ volt, megtettem, gondolom, sokan tettek ugyanígy azok, akiknek fontos a Galamus.
Január közepén szomorúan olvastam, hogy nincs tovább, mert nincs mibõl.
Mondhatná bárki, ugyan már, van elég más olvasnivaló a neten. Ez igaz, de ennyi igazán színvonalas, elgondolkodtató írás egy halomban szinte egyetlen helyen sem található.
„Hiányod átjár, mint huzat a házon" - ez kicsit túlzás, de ide illõnek tartom.
Most újra jólesõ érzéssel ülök le a gép elé reggelente, és remélem, hogy ez még sokáig így lesz!
/Karda Mária/
Egy olvasói levél innen. Akár én is írhattam volna.
