Üvegcserepek

Rowena Rowena - Dream of a Baby

Apák és anyák

Apám tudta a csillagok nevét
Anyám kötözte virágok sebét
Anyám szebb volt az apám szemében
Apám egy szó volt az anyám nevében

Anyám ismerte apám lépteit
Apám szerette anyám éveit
Anyám felhő volt világos égen
Apám esőcsepp megázott réten

S eljöttek értem...

/Adamis Anna/

Tegnap volt 26 éve, hogy eljöttünk a várvavárt fiúnkért...

Itt hallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=F4shkLXeZV0

Michael Giedrojc képe

Volt egyszer egy...

Volt egyszer egy papírhajó, mely nekivágott a tengernek. De az első hullám összetörte a papírhajót, amely így visszatért a partra. A homokfövenyen siralmasan szétterült papírhajótól bármit is kérdezni olyan kegyetlenség volna, amelyre nincs bocsánat. Mégis megrohanták:

- Hogy érzi magát a kaland után?

A csalódottságtól és a megalázó vereségtől lesújtott hajó hanyagul elmosolyodott. Afféle papírmosoly volt:

- Lerí rólam, hogy mit érzek. Ennél egyértelműbben nem fogalmazhatok.

A riporter, a kérészéletű szerencsétlenségekről szóló cikkek írója azonban nem tágított:

- Tulajdonítja-e valami rendkívüli tényezőnek a hajótörést?

- A gyakorlat hiányának csupán. Leírhatja azt is, hogy hiányzik belőlem az elhivatottság.

Az újságíró nem érte be ennyivel:

- Az elhivatottság? Nos, ha így áll a dolog, mi szeretne lenni, ha újra kezdhetné?

A papírhajó, illetve az, ami megmaradt belőle, finoman kitért a további faggatás elől. Kihasználva egy hullámot, mely a homokos partról csapódott vissza, eltávolodott az újságírótól. Az újságíró azonban cipőjét eláztatva szaladt utána:

- Még nem válaszolt... Kérem, mi szeretne lenni, ha újra kezdhetné?

Az elgyengült hajó a távolból felelt:

- Papírrepülő. Természetesen.

/António Torrado/

Forrás: A madárember, Mai portugál elbeszélők

Michael Borgulat - Verlorene Gesichter /Elvesztett arcok/

"Én? de melyik? semmi sem végleges
csak kapkodó kisérlet illeszkedni valami
homályos parancshoz."

Önarckép

Még egy szalongrafológus is érdekel,
a villamoskalauz is, ember! ha tudod,
mondd meg, ki vagyok?
Meghalhatok-e, ha titok maradt,
hogy mi dolgom volt e világban?
Külsö kép, százféle, mind hazug, s idegen,
jaj, semmi, semmi nem volt igaz életemben!
Ha proletárgyerekkel egyforma vedlett voltam
az iskolában, a látszat csalt, mert tábornokkal
s polgármesterrel vacsorázott s százasokat
dobált a cigánynak mulatós apám.
Ha drága ruhában, mint kényes páva, kisasszony
göggel vonultam végig a gangon,
ablakbatódult cselédek ámoló szeme elött -
ez sem volt igaz, otthon két adag
paprikáskrumplin négy éhes száj osztozott.
Tegnap sápadt kis fodrászlány mosta hajam,
szemén láttam, hogy nagyon elökelönek talál
s irígyel, - zavartan igyekeztem igényeinek
megfelelni. Sógornöm szegény, halálig léha
rossz asszonynak tartott, kinek hiszékeny
férfiak üres szépségért s ravasz tudásért
szolgálnak, ügyetlen emberkerülö
híremre csak hitetlenül mosolygott.
Széplelkü leánykák nagy nöt bámulnak bennem,
ki hírnév gyönyörü fényeiben töltöm
fenkölt életemet, de contenance-ból nemrég
ötösre viselkedtem egy müvelt társasjáték alatt.
Cselédem életcélomnak hiszi, hogy itélkezem
por s piszkos bögrék felett, ó még
elötte is színházat játszom,
míg megbeszéljük a padlóbeeresztés
módozatait. Hallottam ifjú költök nagyakaratú
Xantippét látnak bennem, ki rossz szeszéllyel
sorsukba avatkozik - költönök? ök szegények
bösz féltékenységem elgáncsolt áldozatai...
Barátnöm szívében fecsegö kedves kölyök vagyok,
ki szenvedélyes becézést érdemel,
de élölénynek nem komolyabb,
mint viccesképü pincsikutyus.
Hugom képzelete kevély hölgynek lát, ki szörnyen
tudja az illemet, s dologtalan élete
csupa formaság, nem hinné rólam, hogy olykor
összecserélem az idegenszavakat. Múltkor
egy szobrász képzömüvészetröl beszélt velem
szakszerüen, szédültem, mikor abbahagytuk,
mint csaló, ki mohón túl sokat mert. Éltem már
kis boltilány lelkébe illö hazugságok közt,
voltam védelmet esdö gyenge nö, voltam
botrányigérön szenvedélyes. Vendégek közt
csiszolt háziasszony, müvelt csevegö, bókokat
kecsesen visszavágó kés-villa zsonglör; voltam
zavart szerény és hüvösen okos, kacér, szadista,
vidám csibész és depressziókkal küzdö beteg,
ki boltajtón belépni is csak habozva mer
s ügyesen borravalót adnia még nem sikerült.
Dühig neveletlen feminista is voltam,
kényes témáknál nagyszájjal vakmerö
és érzékeny plánta is, komplikáltra
kényeztetett, dekadensen szemérnes és voltam
írónö fényképész elött, autogramm-nyújtó
pózban, elmélyülést eröltetö csinos
tekintet, ez mind én voltam! nevelönönk
hátam megett néninek nevez s a házmester
megcsodál síléceimmel, s tennisz rakettel:
pizsamában délben ébredö modern nö, színházi
képeslapból ismeri, mondatain lelkiéletemet.
Izzadó munkás a kertben, harisnyát foltozó,
szürke nö is voltam, szeretetért sóvárgó magányos
senki, drága beteg fölött verejtékes
vizíókkal virrasztó, iszonyú félelmeknek
kitett meztelen ember, mindenik voltam!
Én? de melyik? semmi sem végleges
csak kapkodó kisérlet illeszkedni valami
homályos parancshoz. Anyám ideges
képzelgönek ismer, ki kigondolt bajokkal
rontom jólberendezett életemet. Gyermekkel
fagyoskodó koldus elhitte, hogy szívem
csupa részvét s irgalom. Óh semmi,
semmi nem igaz rajtam, nem igaz
a nevem és nem igaz még a gyerekem sem!
Talán csak kedvesem tudja, hogy álarcot
álarc után illesztek magamra, oly rémületben,
mint aki eltévedt otthonából,
s e fenyegetö félelmes világban
elfelejtett nevét keresi.

/Török Sophie/

Nuanda - Heaven

Mert

Mert hitt a virágokban,
a földben, az égben, a tengerben,
a fájdalomban, a régi szerelemben,
mert az életben tévedezett,

mert egyszerű volt és mohó,
és meghatotta egy leheletnyi tiszta tett,
mert ártatlan volt, édes, tökéletes,
mert feláldozta magát a mágusoknak,

mert nem tudta bűnét,
se erényét, se éhségét, se bátorságát,
mert csúnyának látta magát,
és imádkozott a katedrálisokban,

mert a holdra figyelt,
az éjszakára a nyári mezőn,
eszeveszett örömmel nézte a tüzet,
mert boldog volt nagyon,

mert lelke nyugalmas parcellákra
szabta az időt,
mert idegen volt itten,
mert hitt a csodákban,

az igazság szörnyetege egy napon
hosszú fürtjeinél fogva a csatorna falára szegezte,
hogy a mocsok tükrében lássa meg arcát,

mert szép volt,
mert elege volt

abból a világból, ahol az emberek
nem tudnak emberi nyelven szólni már.

/Jean Claude Ibert - Pór Judit fordítása/

Nuanda - A Dream in Estelin

Másvilági vándor a kezemen

Fehér lepke felhőtlen ég alatt,
Hagyd most egy percre a virágokat.

Ne nézd, hogy száraz kóró a kezem,
Ne nézd, hogy lelkem mézet nem terem.

Jer, telepedj meg a kezem fején, -
Csupán te érintsd, - nem érintlek én.

Az érintésed mily finom, - ilyen
Lehet egy túlvilági szerelem.

És most mesélj, - mondd el, hogy egykoron
Itt ültél te is egy kerti padon.

Magadbaroskadtan és egyedül,
Némán, bénán és tehetetlenül.

Emberként, kit a teste-lelke nyom,
S tudja, nincs szabadító hatalom.

S ím, lepke lettél, szárnyaló, szabad:
Fehér álom, nyugtató gondolat.

Ne nézd, hogy lelkem mézet nem terem,
Egy pillanatig maradj még velem.

És vigasztalj, hogy lepke leszek én,
S lebegek, mint te, valaki kezén,

Ki majd, magába rogyva - egykoron,
Ül itt, mint én most, egy kerti padon.

/Reményik Sándor/

Ahogy mi láttuk, nem látta más...

Presser álma megvalósult a Szigeten és siker lett.

„S hogy ki mire emlékszik majd az első felvonás kapcsán? A technikai átállásokat színesítő jópofa beszólásokra, a virágozzék minden virág szerkesztői elvre, amely a popszakma soha nem látott egységét kívánta jelképezni? A magyar dal korábban példátlan erejére vagy éppen a pangást elleplező mutatványára? Vagy néhány valóban felejthetetlen pillanatára?

Szerencsénkre még nincsenek egyértelmű válaszok. A Magyar Dal Napja még bármi lehet."

Forrás: http://nol.hu/cikk/503085/

Nosztalgiából nézegettem a Ki mit tud?-okat, a Táncdalfesztiválokat, akiknek énekesi karrierje innen indult el. Ök ma is etalonok számomra. A mai napig nem csalódtam bennük. Olyanok maradtak, akiknek megismertem öket.  A zenéjükben, a dalszövegeikben, a mondanivalójukban pedig változatlanul igényesek maradtak.Tudom, kivételes szerencséjük volt, hogy mindkettönek, Koncz Zsuzsának és Zoránnak megszokott, jó zeneszerzö és szövegírójuk volt Bródy vagy Presser, ill. Dusán személyében. Ha voltak is idöszakos válságok, szünetek, hamar újra önmagukra találtak más kisérettel is. Eltünödtem, mégis, mi a titka, hogy ök tovább maradtak a pályán, és ilyen hosszú ideig hatnak ránk dalaik? Talán, ahogy a dalban is megfogalmazódik az az életszemlélet, ami nemcsak rájuk, de az egész zenész-nemzedékre, zenésztársaikra és a közönségre, ránk is igaz volt:

Ahogy mi láttuk, nem látta más
Amit mi hittünk, nem hitte más
Ez nagy lázadás...  

Igen, tudat alatt valahol lázadtunk. Illyés, Metró, Omega, LGT, Skorpió, Hobo...Mini, Syrius...istenem, de szép is volt ott az ifiparkban!...valódi kirándulás.

Szöveg: http://www.zeneszoveg.hu/lyrics.php?lc=258

Vigaszkereső

...Nem tudom mi végre
   él a te bánatban fogant
   gyermeked Anyám
   Illúziók temetve
   Hajam őszül remek a festék
   Csillaghiányosak az esték...

Susanne I. - Die Frau in den Dünen

Nincs visszaút

Már messze úszott mindaz, ami volt.
Bárányfelhőknek égi, szép akolt
nem építek. Ez a föld itt szilárd.
Megálltam rajta, pedig idegen.
Vigyázva álljon, ki gyökértelen :
Nincs visszaút.

Amit otthagytam, rég nem létezik.
Egy villanás, egy kép maradt csak itt
és csak a képzelet mely rátalál,
a város, hegy, domb vissza sose vár,
mert megváltoztam és megváltozott.

Nincs visszaút, hát állni kell szilárdan:
álmok nélkül, tépett felhők alatt,
gyökértelen egy idegen világban...

/Kamarás Klára/

Rina H. - Woman and Rose

Virágok példája

Ha csak a virágok szenvedélyességére
gondolok, szemrehányást teszek magamnak.
Nem tiltakoznak, nem emelnek panaszt,
amikor kezünkbe vesszük őket,
csak sápadnak, égnek és figyelnek.
Ha tudnák, hogy testetöltésük nekünk,
mit jelent. Élj sokáig! - kívánják -
mi a szerelem hírhozói vagyunk -
s rajongva küldik leveleiket. Ez a forróság
engem éget. Ez a közelség engem zavarba
hoz. Következnek mégis a ceremóniák,
a reggelik, a tükrök, a csábítások.

/Takács Zsuzsa/

Klimta (klimta.blogol.hu) megajándékozott ezzel a logóval és játékra hívott.
Arra, hogy én is válasszam ki a számomra kreatív blogtársakat. Szám szerint ötöt és ez nehéz.
Talán nem bántódnak meg az új ismerösök, ha visszatérek a kezdetekhez. Azokhoz, akiknek köszönhetem, hogy itt irogatok. Nekem sokat jelentett kezdeti kiváncsiságuk, hozzászólásuk.
Tudom, nem vagyok igazságos, ha szó szoros értelmében nézzük, mitöl kreatív a blogjuk. Ahogy a müvészetekben lenni szokott, érzelmi alapon döntöttem el. Ezért is, ne haragudjatok rám.
Azok se, akiket talán zavarba hozok a jelölésemmel.
Szeretném kihangsúlyozni a játék szót, hogy csak erröl szól az egész, és én játszani nagyon szeretek.

ametiszt.blogol.hu
selene.blogol.hu
ankor.blogol.hu
van.blogol.hu
vanguard.blogol.hu

Játsszunk, az idő amíg enged.
Játsszunk jámborka türelmet.
Játsszunk dugvást belényugvást,
játsszuk, ha tudunk, ha tudunk, mást,
játsszunk e megunt
golyóbison éteri álmot,
örökös zeniten a megállott
Napot. Játsszunk, ha tudunk.

/Szilágyi Domokos:Játékok/

Játékszabály:
- kiteszem a logót a blogomba
- belinkelem azt a személyt, akitől kaptam
- megnevezek 5 blogot
- belinkelem a blogokat
- üzenetet hagyok a kiválasztott személyeknek