Vágyakozás
Szellő lennék tűző napban,
megmártóznék patakhabban,
tarka mező, lepke szárnya,
égbolt ékes szivárványa.
Virág lennék, illatfelhő,
szurok égen csillagernyő,
pillekönnyű hópelypárna,
haldoklónak puha ágya,
hajléktalan menedéke,
háborúra világbéke.
/Maczkó Edit/
Köszönöm swoon-nak ezt a csodálatos fotókkal illusztrált videót.
Nagy szeretettel ajánlom minden kedves olvasómnak e gyönyörü hitvallást, Karády István megzenésítében és elöadásában.
digitSamurai/Fotoaréna/ - Hangol
Ébresztő
Nyitja hályogos szemét az ég
S repedt szemeit a ház
Ébred a kókadt rét
Ébredj fel szépen, Balázs.
Ébred a széken a kabát
A szakadás hasad tovább
Ébred elméd, szíved is
Ébredj fel szépen, Balázs.
Pattan a labda, süvít a síp
S a cukor, mi máskor aluszik
Szádban megsavanyodik
Ébredj fel szépen, Balázs.
A távolság, mint üveg
Golyó elgurul, megkopik
Nyisd fel végre két szemed
Ébredj fel szépen, Balázs.
/Reviczky Krisztina/
Kozári Ákos - Élj
Műfajom a remény
Mennyi csalódás,
mennyi eskü,
mennyi vágy és
mennyi átok:
Ennyi hát egy asszony élete?!
Mennyi öröm és mennyi bánat,
hideg magány és üres ágyak:
Mondd, hogy ér ez egyszer véget?
Mennyi szó és mennyi csend!
Mennyi fent és mennyi lent.
Egy futamban sem vagyok az első...
Lesz-e még, ki erre jár?
Lesz-e még, ki megtalál,
akkor minden, minden újrakezdhető?
Menj tovább végig az úton,
vár egy új találkozás.
Nyitva áll mindig egy ajtó és újra ég az a régi láz.
Menj, tudod az élet mindig újra hív,
Ne add fel soha, álmod meg ne öld!
Szállj,
repülj,
repülj,
repülj!
Ne lásd meg többé, ami összetört.
Menj tovább végig az úton,
vár egy új találkozás...
Hinni kell, magadban hinni és újra ég az a régi láz.
Menj tovább végig az úton!
Gyűlölj, szeress, de menj tovább!
/Roncsderby - Psota Irén/
Zygmunt Kozimor - Storm Maker
Megtisztulás
Lelkemből valami kiszállt.
Tegnap még látták
Szökni a villamoson.
Ma egyre ingemet mosom,
Min foltot hagyva átsuhant.
/Reviczky Krisztina/
Kellemes, békés ünnepet!
A villamos kettőt csöngetett...
A villamos kettőt csöngetett és elhúzott veled,
S az elhagyott sziget csak egy megálló volt neked.
S a fényképész a bolt előtt mereng:
Pár esküvői kép, pár mosoly kéne még,
De ma senki nem nevet.
Néha túl szép lett volna,
Amit a nagy szavak dörögve tíltanak.
Féltünk, vártunk,
A pillanat így marad el.
A villamos kettőt csöngetett,
És egy jutott neked, és egy jutott neked,
S ez így nem jó senkinek.
A fényképész sok-sok fényt szeret,
Hát szétnéz megvetőn,
S a lehúzott redőny minden képet eltemet.
A villmamos kettőt csöngetett.
Csak indult, s így üzent.
És úgysem értik meg, csak az eltévedt szívek.
S a fényképész az el sem kattant képpel mit tehet?
A laboránál már retusálná,
de itt senki, senki, senki, senki, senki nem fizet.
A villamos kettőt csöngetett,
S a kockakő felett még ott keringenek
Ó, az eldobált jegyek.
/Presser Gábor - Sztevanovity Dusan/
Éva-Mária Gehrke - Dunánál
Ó hol van már a bús, fásult és léha szellem,
A fanyar Budapest, a már-már idegen?
Az ország szíve ma a világ szíve, melyben
Ott dobban a dicső Világtörténelem!
/Juhász Gyula: Csodálatos napok...c. verséböl/
Éva-Mária Gehrke - Budapesti híd
Ó én szeretem a bús pesti népet
Ó én szeretem a bús pesti népet,
mely a Külső-Józsefvárosba tépett
ruhákba jár vasárnap délután,
és ámolyogva, szédelegve hallja,
hogy döng a tükrös kávéházak alja,
s a mozi-reklámokra néz tunyán.
Sokszor úgy érzem, szinte-szinte vétek,
hogy csöndben élek, nem nézek felétek,
s az álmok lenge fodrát fodrozom.
Ilyenkor aztán, elhagyott vasárnap,
kis görbe közein a téli sárnak
vezeklőn járok az utcátokon.
Itt élnek ők, a kedveskék, e járdán,
letaposott cipősarokkal, árván,
kávémérésbe bújva hallgatag.
Éhes leányaik, kiket szeretnek,
kopott árvácskák, fáradt, vézna szentek,
gázláng alatt sötéten állanak.
Ki nézte meg, mit rejt szobájuk árnya?
Ki leste meg, van-e ágyukba párna?
Ki látta, hogy mi a bús, pesti nép?
Én láttam a munkást és lázra bujtott,
sápadt arcát, hogy rossz szivarra gyújtott,
és láttam a föld vérező szivét.
Bármerre mennék, ide visszatérnék,
bármerre szállnék, átkozott, szegény nép,
a gondodat kiáltaná a szám,
mert bánatkővel van utcád kirakva,
szemed a bánat végtelen patakja
s jaj, ez a föld, e bús föld a hazám.
/Kosztolányi Dezsö/
Boldog névnapot Neked is Skyppy!
Bogárvirág
A meleg és a napsugár
jókedvet áraszt belém,
hiába hever a földön
az érvénytelenné váló
tegnap - elévült ankettként,
mit befut a repkény,
hiába beszél hozzám a
csend. Kinyílok, mint
egy virág, és repülök,
mint a fény.
/Reviczky Krisztina/
