Üvegcserepek

Foto - Pavel Kuznetsov

A csend imája

Boldog, ki a csend imáját hallja,
kinek a fényképek sárga árnya
ül szeme körül, bőre megreped,
mint albumban selyemfényű keret,
vékony fólia hártya. Kinek
megadatott, hogy rőt zongorában
lakjon egy egér, kék pongyolában
suhogjon az anyja, ha van párja
kivel tapadhat egymásra, mint fa-
levél, kiket már békén hagy a szél
és őszi mindenségbe porladnak.
Boldog, ki nem nyitogat ajtókat,
mert hazaért. Kiket simogat
álmában egy ismert mozdulat,
és muskátlik piros labdacsa int,
hűvös van, dobj hátadra pelerint.

/Reviczky Krisztina/

Michael Borgulat - Die muse und ihr gefallener Poet /A múzsa és az ö elesett költöje/

Csak álom

Még várj..., még van idő,
magasan jár a nap.
Ne tudja senki,
hogy csak álom ez,
álmodtál,
s én is csak álmodtalak.
Majd elcsitul köröttünk a világ,
és szürke fátyol könnyű árnya
borul a tájra...
Akkor majd újra itt leszek.
Meglásd, a csillagok világát
borítja ránk az éj, s a képzelet.

/Kamarás Klára/

Jan Garbarek

Ez a képem örzi hitelesen az egy hete tartott jazz-fesztivál emlékét. Ilyen vibrálással, ilyen mély átéléssel játszott Jan Garbarek. A véletlenül elmosódott képen ugyanakkor látni, talán kiérezni is, mintha ez lenne az utolsó és most kell adni a legszebbet, most kell játszani a legjobbat.
A vonatról leszállva kigyalogoltunk a kora délutáni nagy melegben, hogy a szokásos, nyüzsgö hangulatú, ide-oda mászkálós, vidám, pergös-dobos zenék ritmusán andalogjunk és idöben jó helyünk is legyen. Szokatlan üresség fogadott minket. Alig lézengett néhány ember. Kerítés kerítés hátán. Az egyik nagy sátorból gyenge zene szürödött ki, üresen álló padok sorai közt itt-ott néhány hallgató. Rossz kedvünket tetézte az a túl szervezettség, túl biztosítás, amivel minket terelgettek ide-oda a biztonsági emberek, hiába volt kifizetett jegyünk.
Bár estére megérkeztek sokan az elöadásra, mégis nagyon zavaró és lehangoló volt érezni, hogy eltünt a fesztiválokra olyan jellemzö jókedv és szabadság. Talán Garbarek is érezhetett ebböl valamit, hiszen lazított merev elöadási stílusán. Arca is vidámabb, kedvesebb volt. Saxofonos játéka is lágyabbá, dallamosabbá vált. Különösen tetszettek régi szerzeményeinek újszerü feldolgozásai, mint pl. a Brother Wind March címü szám.
Trilok Gurtu indiai dobos gyönyörü éneke pedig nagy meglepetést okozott. Emlékezetessé tette az estet külön az ö kettös játékuk is, Gurtu finom, halk dobpergése és Garbarek lágy furulya szólama.

Elvarázsolódva

Lányom meglepett egy Sigur Rós dupla dvd-vel, a Heima-val. Benne csodálatos tájakkal, kövek-sziklák közt elbújó folyókkal, vízesésekkel és szökökutakkal, kráterek és gejzírek szeszélyes összevisszaságaival, kicsiny elhagyatott falvaikkal, ködös kisvárosok halvány lámpáival és itt-ott magányos, rozsdás halászhajóikkal a jeges tengerpartokon, mindez az ö otthonuk (Heima) ez a hatalmas sziget.

Sajátos ízlandi kultúrával, szokásokkal, népzenékkel tarkítva mutatják be az ö elvont zenéjükkel együtt. A koncerten, amiben részem volt nemrég, csak részben tudták visszaadni ezeknek hangulatát. Egy-egy jelzés értékü gesztussal, öltözékkel vagy bútordarabbal. Ebben a videóban kitárul egy teljesen más világ. Helyére tesz mindent, amit korábban elképzeltem a zenéjük után. Pontosabban, van már arcuk és van történetük. Elvarázsolva néztem az öreg emberek lelkes éneklését, a gyerekek önfeledt szaladgálásait a mezön és tengerpartokon, csodáltam a vidám felhök között landoló piros papírsárkányokat, a szálldosó légbuborékokat, a barázdás földeken vágtázó lovakat, a visszafelé folyó vizet. Láttam komor köszobrokat, kráterek mélységét, és néztem szomorú oldalát is az otthonnak, az elhagyatott halászfalvakat, ahol megszünt a munkát adó halfeldolgozó üzem, ahogy üresen, rozsdásan árválkodtak egy-egy szikla között vagy éppen a tenger mosta a hajók elcsorbult fémlemezeit. Számunkra talán kicsit ridegnek tünik ez a sok kövel tarkított sziget, kopár szikláival, gyakori ködös, hüvös éghajlatával. Nekik ez az otthonuk. Megszokták, hogy ilyen kevéssel is beérjék, mint a nap fénye.

Takk... Köszönöm... a címe ennek a videóbejátszásnak.

Végül rövid pillanat a Heima számomra legszebb részéböl, a gyerekek játéka a piros sárkányokkal.

Születésnap fesztivállal 

Nézem, már csütörtök van, nemsokára hét és hónap vége, amit mindig izgatottan, aggódva is várok. Költözés és munkahelyváltoztatás egyszerre a lányaimnál. Közben lesz egy kis ünnep, a kis(29)lányom születésnapja és csak remélni tudom, hogy kikapcsolódás lesz, pici öröm és élvezet azon a koncerten, amivel megajándékoztam elöre. Jan Garbarek zenéjével elöször a bécsi Votív templomban ismerkedett meg és azóta nagy rajongója lett. Ezúttal a komor és méltóságot, meghitt csendet követelö hely helyett kint a szabadban lesz az elöadás. Minden nyitottság, lazaság ellenére, ami egy ilyen több napos jazz-fesztivált jellemez, Garbarek óramü pontosággal, precíz hangminöséggel és megkülönböztetett figyelemmel a közönség és zenetársai iránt szokta a figyelmet felkelteni.

Ebben a videó bejátszásban hallható számomra legkedvesebb lemezéröl, In Praise of Dreams-ból néhány dallam. Akit érdekel, talán tud jegyet szerezni még másokra is, mint a Passport vagy Al Jarreau. Legtöbbször beengednek ott helyben mindenkit, hiszen a terület nagy. Voltam már egyszer Wiesen-ben, remélem, felejthetetlen lesz most is.

http://www.wiesen.at/257_DE

Megközelíthetö soproni vonattal is és onnan van direkt fesztiválbusz. http://www.wiesen.at/9700_DE.0 

Mi gyalogolni fogunk a vonatról leszállva, ahogy a régi szép idökben szokás volt.

Michael Borgulat - Gestrandet /Partravetettek/

Nem kellenek

Mondat - értelem nélkül,
szavak - tartalom nélkül,
jelek - jelentés nélkül,
arcok - tekintet nélkül
nem kellenek.

Lépés - mozdulat nélkül,
álom - oltalom nélkül,
ima - áhítat nélkül,
ember - emberség nélkül,
nem kellenek.

Magány - reménység nélkül,
falak - ablakok nélkül,
igaz - valóság nélkül,
való - igazság nélkül
nem kellenek.

Zene - felhangok nélkül,
vonzás - szemérem nélkül,
tested - szerelmed nélkül,
élet - életed nélkül
nem kellenek.

És neked?

/Adamis Anna/

Michael Borgulat - Lords of rain

Az eső ezer szöget ver rám,
Szöget üt a szélben síró fán,
Rámszögezi bánat terhét,
De te nem jössz, hogy levennéd,
S az eső csak hull, egyre hull.

/Vers-részlet Adamis Anna: Esö és én/

Most már értem, mitöl vált dörmögö mackóvá a párom. Emlékszem, mennyire bosszantottak aggódó kérdései a gyerekek születése után. Késöbb is rengeteg vitáink voltak a nevelés körül. Mondogatták is sokan, miért hagyom, hogy beleszóljon. Nekem valahogyan tetszett az aggódása, a figyelme olyan kicsiségeken is, mint a pelenkamosás. Szerinte, nem csináltam jól, ezért átvette tölem. Nöket megszégyenítö tisztasággal fehérítette ki öket a több, mint ötven pelenkát. Barátai körében is mindig dicsekedett vele. Nem tudták megingatni közvetlen családtagjainak gúnyolódásai sem. A külsejére vonatkozó megjegyzésekre is nevetve legyintett mondván, szolidalitást vállalt velem.

Ime a tudományos magyarázat:
"...a férfiak szervezete is hormonális változások sorával reagál az utód születésének közeledtére. A férfiakat sem éri tehát teljesen felkészületlenül az az új élethelyzet, amikor a család középpontjában egy bájos, de sokszor igen fárasztó lény, a kisbaba áll majd."

http://nol.hu/cikk/499698/

Irina Todorova - How the snow is made

Ahogy felnövünk

Emlékeket hord a képzelet,
fennakadt zacskók közt zászló-
szárnyú lepkeként billeget.
Az idő szépít és ápol,
így lesz festett tükör az igazságból.
Miközben öregszünk, mint őzet
a felvillanó neon
reflektorként elvakít a tegnapon
érzett halhatatlan vonzalom.
Bármilyen komor,
bármilyen indiszponált,
örülünk a múltnak, mint
egy amnézises elefánt.

/Reviczky Krisztina/

Táncoljunk

Hátha eltünik a báj

Táncoljunk

Hátha ez az éj a minden...