Üvegcserepek

Arra születtem, hogy megszeressenek,
s megszeressem én is azt, akit lehet,
arra születtem, hogy boldog is legyek,
s továbbadjam egyszer az életemet... /Itt hallható a dal/

One dove

One dove
You're the one I've been waiting for
Through the dark fall
The nightmares, the lonely nights

I was born
A curling fox in a hole
Hiding from danger
Scared to be alone

One dove
To bring me some peace
In starlight, you came from the other side
To offer me mercy, mercy, mercy

One dove
I'm the one you've been waiting for
From your skin I am born again
I wasn't born yesterday

You were old and hurt
I was longing to be free
I see things you were too tired
You were too scared to see

One dove
To bring me some peace
In starlight, you came from the other side
To offer me mercy, mercy, mercy
Mercy

One dove
To bring me some peace
In starlight, you came from the other side
To offer me mercy, mercy, mercy

One dove
To bring me some peace
In starlight, you came from the other side
To offer me mercy, mercy, mercy
Mercy

Eyes open, shut your eyes
Eyes open, shut your eyes
Eyes open up

/Antony and The Johnson/

[nekem bizony egy nő teste jutott]

nekem bizony egy nő teste jutott
apró hegekkel
a szárnyak helyén
s most
hogy visszajussak a mennybe
csak két karomra
támaszkodhatom

/Agata Gebhardt - Zsille Gábor fordítása/

Fotó: poi - Lieber Gott...

Édes Istenem...

Hány és hány ezer ember, köztük ártatlan kisgyerekek száját hagyhatta el ez a könyörgő, hívó szó? Emlékszem, én is mennyire kértem a segítségét térden állva egy kis fakereszt alatt felnézve rá úgy, ahogy a filmekben láttam. Két pofont kaptam, az „Isten nevét hiába ne vedd!" kiséretében. Azóta nem hiszek benne és nem is hívom, mert tudom, nem létezik.

Itt a bizonyíték, hogy a mérhetetlen emberi gonoszság két lábon jár, jól él és virul immár közel a száz évhez. Isten akarata?...gúnyolódnék cinikusan, de nem teszem. Düh és szomorúság van bennem és a megválaszolhatatlan kérdés: mégis, ez hogy lehet?

Emlékszem arra a szomszédunk mellett lakó férfira, szándékosan nem bácsit írok, aki nekem nagyon tetszett gyerekkoromban, mert olyan egyenes tartású, magas, elegáns és szép arcú ember volt. Sokszor köszöntem neki, mikor találkozott a pillantásunk a folyosón, de nagyon hideg, szürke szemei voltak. Kerülte a tekintetemet, amit sehogyse értettem. Titokzatos volt. A felesége és felnőtt nagylánya viszont kedvesek voltak hozzám. Mosolyogva simogatták fejemet és örültem, hogy közelükben lehetek, hiszen finom illatukkal, öltözetükkel és viselkedésükkel kirítak a többnyire munkások lakta lakóházban. Nem sokáig tartott ez a varázs, mert váratlanul a férfit elvitték. Később megtudtam, hamar ki is végezték. Kis csecsemőket vágott a falhoz lábukon lógatva... A felesége és a lánya feketében gyászolta. Még ma is megborzongok, vajon mit érezhettek, hogy közvetlen családtagjuk tömeggyilkos volt? Hogy lehet, hogy szerethető maradt még ilyen súlyos bűnök után? Ne mondja nekem senki, hogy mindez isten akarata volt. Nem. A szív és a személyiségünk akarata kit szeretünk meg és miért. Az is, hogyan viselkedünk, mit teszünk az emberekkel mindegy, hogy miért. Tetteink mércéje, emberségünk vagy embertelenségünk mércéje.

"Isten útjainak kiszámíthatatlanságával" pedig nem lehet vigaszt, sem megnyugvást adni, hogyan élhetett ilyen sokáig ez a háborús bűnös.

Fotó: MOTOM - .h.u.n.d.r.e.t. w.a.t.e.r.s.

Gustav Klimt - Muzsika c. festménye

Fotó: Digiart picture - Mythus

De hova megyünk
gondtalan légy gondtalan
ha sötét és hideg lesz
légy gondtalan

Zene: Samingad - Myth

Erica világa

"Elveszíteni az állásod, az egy dolog. Elveszíteni a fiad, aztán a házasságod pedig egy másik. Nem akarom lekicsinyíteni, amin most átmész Erica, de...Tudod, mikor apáddal összejöttünk, úgy éreztem, látom az egész jövőnket, három boldog, egészséges gyerekkel. ...De a dolgok nem alakulnak mindig úgy, ahogy képzeled. Az élet osztja a lapokat és akármilyen kártyát is kaptál, azzal kell játszanod...és az nehéz, kicsim...nem is lesz könnyebb. De tanulsz, változol és felnősz. Én még a legsötétebb pillanataimban is arra gondolok, ezért vagyunk a földön.

Na és, ha megint kirúgtak?...na és, ha megint a legaljáról kell indulnod?...Rosszabb is lehetne...Úgyhogy szedd össze magad és küzdj tovább!"

Mennyivel más ezek után felállni és új lappal kezdeni! Nem véletlen volt az akkori rossz döntésem, mikor szüleim elfordultak tőlem. Szégyenként élték meg, hogy önszántamból elhagytam a munkahelyem. Akkoriban a munkahelyi hűséget nagyra tartották. Versenyeztek a hűségbérért. Akkor is, ha boldogtalansággal, keserűséggel párosult. A megalázó helyzeteket én viszont nem tudtam mindig elfogadni. Lépnem kellett, csak arra nem számítottam, senki nem áll majd mellettem. Az, hogy anyám se, különösen fájt. Ma már tudom, hogy nem az ő hibája, hanem az a sajátos korszemlélet, ami a hatvanas, hetvenes évek munkavilágát is jellemezte.

Szóval a kezdeti fanyalgásom az első epizód után szép lassan meleg filmajánlóvá szelidült. Hozzá kell tennem, a filmbeli Dr. Tom (Michael Riley) alakítása, személyisége jobban hatott rám. Szívesen elfogadtam volna őt orvosomnak, apámnak, barátomnak. Miatta néztem és nézni fogom más filmjeit is.

Christiane B. - breite meine Flügel aus...