Üvegcserepek

Köszönet

Hosszú délelőtti vagy délutáni séták során mindig megcsodálom Hortenzia bokor apró virágait a kisebb parkokban vagy kertes házak udvarán. A kis virágszírmok színeinek változatosságát kedvelem. Szinte felöleli egyszerre a kora tavasztól a késő őszig tartó színek skáláját, a világos méregzöldtől kezdve a sötét barackrózsaszínig és annak meleg sárgába, majd barnás vörösbe, lilába forduló tónúsát.

Ezzel a virággal köszönöm meg a blogszületésnapomra küldött kedves hozzászólásokat. Nagyon meglepett és ugyanakkor jólestek ezek a kedves szavak. Köszönöm.

Sok másról is lemaradtam a hosszúra nyúlt költözés miatt. Éppen azokban a napokban volt a kiskutyám második egy éves évfordulója is. Egy éve, hogy megérkezett hozzánk, az otthonunkba. Ezért ez az ő másik születésnapja a rendes mellett.

Lemaradtam egy tervezett színházi estről, melyet Tiger Lillies együttes kisért egy Vojcek darabot.

Legjobban a Cseh Tamás estet sajnálom. Szinte az utolsó percekben értesült a lányom arról, hogy Bécsbe jön Bereményi Géza és Cseh Tamás felesége, Császár Bíró Éva. Szerettem volna személyesen is megismerni őket, különösen a sok dalban is megénekelt Évát. Megszerettem csendes háttérbe huzódott szerénységét és csodáltam, tiszteltem a kitartásáért. A sok fájdalomért, amit elviselt.

Ennek emlékére felidézek egy régi dalt, amire rácsodálkoztam fiatal koromban, hogy érezhet más is úgy fájdalmat, ahogy én minden költözés után, és az Éváról, akire úgy gondoltam egykor, mint a Fehér babák c. dalban, egy nő a sok közül. Az is furcsa már így utólag megtudva, hogy milyen közel is laktunk egymáshoz Budán...

Valóban, nincsen más ebben a dalban, csak egy utca, ahol valaha laktam...

Elaludni készül a nyár,
Ködök lusta fellege száll,
Hűvösebb az éjszaka már.
Vigyázz rám...

/Dés László - Vigyázz rám/

Várvavárt eső

Olyan volt ez a hosszú, forró ősz, mintha Purgatóriumban lettem volna. A kiszikkadt erdei talajon ilyen feketére perzselt leveleket hord most a szél. Nagyon vártam már ezt a csendes esőt.

Kalapok

Ha felrakom ezt a kalapot,a '40es évekre gondolok
Amikor még a romok között üldöző bújt, és az üldözött.

Aztán fújtak a friss szelek, lóden kabátban lépdelek,
Mici sapkában leginkább, iszom a sarkon egy szimplát.
Úgy hajlik az alakom,ahogy rakom a kalapom.

Aztán egy turbánt vettem én,
Úgymond: polgári csökevény.
De jól áll nekem, s a belváros rögtön csak engem utánoz.
S már állok a megváltó deszkákon,
Ott még a némát is megváltom,

Hisz úgy változik a jellemem, ahogy a kalapom felteszem.
És úgy hajlik az alakom, ahogy rakom a kalapom.

Nem csak jellemem, de kellemem, ezt magamról gyorsan elhiszem,
És egy puha, panama kalapban egy hétig férfias is maradtam.

S jöhetett újra a girardi, a florentin, a karimás, démoni.
S az al-, és a fél-, és az felvilág

Divatba hozhatta önmagát.
De csak úgy hajlik az alakom, ahogy rakom a kalapom.

Ha barette-t húztam a szememre, a csibészségem is elfedte,
Hogy az az igazi kalapom, hogyha fej van a nyakamon.

S ha bánatból van a kalapom, magamról gyorsan lekapom,
Had éljen sörényem lobogva, had játsza el, hogy az a korona.

S cseresnyés kerttel a fejemen a vágyaimat is felteszem,
S ha bohóc sipkámat viselem, még ezt a cirkuszt is elhiszem.
És úgy hajlik az alakom, ahogy rakom a kalapom.

/Másik János - Adamis Anna/

Azt mondtam, hogy remélem, ez lesz az utolsó. Az utolsó költözés. Csak ülök itt a szétpakolt, szállításra váró könyveim között és nézegetem kezeimet. Csúnyák, eresek. Fáradok nagyon. Kortyolgatom az édes bort, hogy elaludjak végre.

Lisa Ekhdal énekel: I'm A Fool To Want You...