Nyugalmam keresve
/el_fraile-Fotoaréna/
Arany-Tóth Katalin: Egyszer
Egyszer, ha majd felszállok az Égbe,
- ha leteszem a rám ruházott, földi terheket -
akkora lesz boldogságom kertje,
hogy fénysugárból mindenkinek rózsát ültetek
Egyszer, ha majd ott lehetek végre,
és fénykarommal minden lelket átölelhetek,
bánatos szívetek közepébe
az angyalokkal, rózsáimból csokrot köttetek
Egyszer, ha majd megtehetem végre
de most még itt a dolgom: küzdök (élek!) Veletek
Fény helyett hát szóból szövök Néktek
egy égig érő, csodatévő, varázs-szőnyeget
