A szív a kőre
Ma olyan gondolkodós, merengös napom van. Várakozós. Csodavárós. Hitkeresös - kapaszkodós.
Aztán úgy döntötettem, ha már nem segítenek a szavak, nem jönnek természeteséggel belölem, legyen ez a dal elég mára.
Én itt vagyok az akkori jövőben,
És lépkedem az akkoriban.
Múltam épül a jelenből kinőttem
Csodát vártam nem jött senki értem,
Hogyan tudnám becsapni magam végleg,
És elrepülni a magasba érted.
Elsüllyedni egy mély szakadékban,
Mert minden csak, csak azért van,
És visszarepülni vagy nagyon előre,
A szív a kőre, a szív a kőre,
Mindenkivel és egymagamban.
Mert minden csak, csak azért van.
Mert minden csak, csak azért van.
Csak én süllyed el,
Csak én merül, tovább repül,
Az égbe fel, mégegyszer,
A két kezem, szorítsd nagyon,
Ne engedd el...
Csak én csak én a Föld,
Csak én a Nap az ég alatt,
Csak én a Hold a Föld felett,
Megyek Veled amég lehet,
Ne engedj el...
Csak én süllyed el,
Csak én merül, tovább repül,
Az égbe fel, mégegyszer,
A két kezem, szorítsd nagyon
Ne engedd el...
