Mint a mesében...

Évek óta fogadkozom, hogy nem veszek részt ebben az össznépi ünnepi hajrában. Rendszerint mindig ilyenkor borul a pohár. Talán, mert túl sokat várok el magamtól és másoktól. Ezúttal nem terveztem semmit, mert már régen nincs miből. Sosem hittem volna, hogy ez egyszer bekövetkezhet.
Az is, hogy ezzel furcsa módon a békesség, a nyugalom is eljön számomra. Igaz, évekbe teltek, míg elfogadtam ezt az állapotot.
Mégis, ha kilépek az utcára, nem tehetek úgy, mintha ezek a karácsonyi fények nem hatnának rám. Úgy is, hogy figyelek másokat.
Tegnap megható látvány volt egy fogyatékos idős nő láthatóan boldog, újjongó öröme az arcán, ahogy kezébe adták a jobbnál jobb illatú parfümöket.
Nem minden nap láthat hasonlókat az ember, mégis, amiért le kell írnom, az a szívélyes kiszolgálás, az a szokatlan türelem és kedvesség a fiatal eladóktól a tolókocsiban ülő nő iránt. Mondhatnánk, hogy ez természetes, ha nem vennénk észre, milyen hajléktalan kinézetű és borzasztó bűzt áradó emberről lenne szó egy rendkivül elegáns illatszer-üzletben.
Miközben kicserélték a parfümöt, amire a lányom kért, titokban figyelgettem az arcvonásokat. Megilletődöttség és segítőkészség volt az idős nőt felügyelő őszhajú, sovány férfi iránt is. Akaratlanul megnéztem a tolókocsiban ülő nagy súlyú, testes nőt. Felmértem, elég nehéz lehet őt megemelni és tisztába tenni. Azt hiszem, hogy az eladó nőkben is hasonló gondolatok fogalmazódhattak meg, hogy mennyi szeretetre, áldozatkészségre, fizikai erőnlétre van szükség nap, mint nap őt tisztábatenni. Tiszteletreméltó.
Az, hogy az idős nő boldogan ölelgette magához az ajándéba kapott parfümöket, jelzi azt, hogy tud a kellemetlen vizeletszagáról, és így próbálja, talán úgy hiszi, hogy jobban szerethető lesz, ha jó illatú parfümöt használ. Könnyen mondhatnánk, hogy vegyen fürdőt minden nap, de az idős férfi tiszta, ápolt külleme ilyen megjegyzésre nem adott okot és szinte biztos, hogy erre ügyelne a társával szemben is. Valószínű, hogy igen kellemetlen betegségben szenvedhet.

Miután kitöltöttem a cseréről szóló elismelvényt, sietve még futó pillantást vetettem rájuk. Olyanok voltak ők ott, mint a mesében, kinek kivánságait éppen most teljesítik egy számukra soha el nem érhető gazdag, fényes világban. Megilletődötten, kicsit esetlenül, de élvezték a kiszolgálás minden pillanatát.